Október a sörivás hónapja a bajoroknál. A müncheni Oktoberfesten rendre azzal szórakoztatják a nagyérdeműt, hogy statisztikákban bemutatják a folyékony kenyér szerepét az ember életében. 2017-re nem maradt más, mint hogy elámuldozzanak, mennyivel nagyobb mértékben drágult a sör, mint az üzemanyagok 1950 óta. A németeknél a trend egyértelmű, a mostani nagyjából literenkénti 400 forintos benzinár áll szemben az 1350 forintos sörével.
Az Októberfest nálunk is teret nyert, ám a mi kocsmárosainkat inkább az foglalkoztatja, hogy áldozatául eshetnek a kormányzat újabb multiellenes buzgalmának. Ebben nagy gyakorlatuk van, volt itt már különadó a nagykereskedelmi láncoknak és a telekommunikációs cégeknek, máig érvényben van a plázastop, és a többi. Többnyire ezeken fennakadt az unió, de talán csak a szabad pálinkafőzés kurucos jogát sikerült teljes mértékben megvonni a magyaroktól.
A sörösöket most azonban egy nagyobb pofon fenyegeti. A kormányzat egyes körei úgy módosítanák a kereskedelmi törvényt, hogy megtiltanák: a vendéglátó helyek valamelyik magyarországi sörgyárral kössenek kizárólagos szerződést. Pedig a gyárak az árusokat különböző módokon támogatják, s ne feledjük, a vendégek is ragaszkodnak a megszokotthoz. Tény ugyanakkor, hogy a kocsmák márkakötöttsége a kis sörfőzők lehetőségeit csorbítja. A kormányzat is erre hivatkozik.
Viszont, ha sokszínűvé tennék a keresletet, ez sem sokat segítene a helyzetükön, de szétverne egy jól működő rendszert. A multik ellenállása ellenben azt eredményezhetné - s feltehetően ez is a cél -, hogy végül kialakítanák a Nemzeti Sörözők hálózatát. Ide a Matolcsy-klán - a Szemerey-család révén - már be is tette a lábát, hiszen a Pécsi Sörfőzde már a birtokukban van. És nem lepődnénk meg, ha a nemzet gázszerelője már hitelt nyújtana önmagának egy kocsmalánc felvásárlására.
