79 éves korában elhunyt Devich János Liszt- és Bartók-Pásztory-díjas csellóművész, a Zeneakadémia professor emeritusa, zenei közéletünk egyik legaktívabb szereplője.
Devich János pályájának első évtizedeit az előadóművészet határozta meg. 1962-ben diplomázott a Zenekadémián, de ekkor már évek óta játszott az Operazenekarban. Szólistaként is a legjobbak közé tartozott, de a Kodály Vonósnégyessel alkotott igazán maradandót: lemezre játszotta Haydn összes vonósnégyesét, Beethoven, Schubert, Debussy, Ravel, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő kvartettjeit.
Pályája második nagy szakaszát az elmélyült tanítás és a közéleti szerepvállalás jellemezte. A Zeneakadémián docens, majd egyetemi tanár és rektori főtanácsadó volt, halála napjáig oktatta a fiatal csellistákat, kamarazenészeket. Az 1990-es években jobboldali elkötelezettségét nyíltan vállalva új, konzervatív beállítottságú zenei szervezeteket (Magyar Zenei Kamara, Magyar Muzsikus Fórum, Magyar Zeneművészeti Társaság) alapított és vezetett. Az első Orbán-kormány idején a művészeti főosztály vezetője volt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. Kezdettől pártfogolta a Magyar Művészeti Akadémia köztestületté alakítását, s 2013-ban az MMA rendes tagjává választották.
A szakmaiságot azonban mindig a politika elé helyezte: a párbeszédet, az együttműködést kereste; baloldali és liberális kollégái is szeretettel nyilatkoztak róla. Halálával megint kevesebben lettek az egyenes gerincű, tisztességes, a szolgalelkűségtől irtózó jobboldali véleményformálók.
