- Augusztusban egy végrehajtási ügy miatt a bezárás réme fenyegette a központot. Rendeződött a pénzügyi, és a korábbi igazgató által teremtett, szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogi helyzet?
- Ez egy nagyon összetett jogi kérdés, de nagy szerencsére azt tudom elmondani, hogy mára az általam alapított Snétberger Zenei Tehetség Kiemelten Közhasznú Alapítvány átvette a Snétberger Program működtetését. Az Alapítvány biztos pénzügyi és jogi háttérrel rendelkezik, nem érintett a Camp Europe Kft-vel kapcsolatos peres és végrehajtási ügyekben, így a Program rövidtávú végrehajtása nincs veszélyben. Ugyanakkor nem tagadható, hogy a támadások igazságtalansága és megalapozatlansága megviseli kollégáimat és rengeteg plusz munkát jelent még ha az egy másik jogi személy ellen irányul is. Igyekszünk a feladatunkra koncentrálni és a zenével foglalkozni és a jogi ügyek intézést az ügyvédekre bíztuk, amelyhez nagyon komoly segítséget kapunk.
- Szükség volt állami gyors segítségre a pénzügyi követelés miatt?
- Igen. Meg kellett venni, ki kellett fizetni a hangszereket, eszközöket, hogy tovább folytatódhasson a program.
- Vannak az államtól független támogatóik?
- Igen, vannak magánszemélyek, cégek, akik és amelyek egyszeri jelentősebb összeggel támogatják az alapítványt vagy rendszeresen segítenek. Emellett gyakran kapunk adományokat. Volt olyan kedves hölgy, aki férje halála után ránk bízta hegedűjét. Német diákok egy konferencián adományt gyűjtöttek, és szeretnék mindazoknak is köszöntet mondani, akik évek óta hónapról hónapra többezer forinttal támogatják diákjaink tanulmányait. Kiemelném még azokat a magánszemélyeket, akik tudásukkal segítik a központ működését. Az alapítvány kuratóriumi elnöke díjazás nélkül látja el ezt a feladatot, csakúgy mint a kuratórium tagjai és a felügyelő bizottság is. Az augusztusi Heti Válaszban megjelent interjút követően nagyon sokan ajánlották fel segítségüket. Most már az alapítvány üzemelteti a felsőörsi ingatlanunkat, így átláthatóvá vált a kurzuson kívüli időszak hasznosításából származó bevétel. Mindenkit várunk, aki zenetábort, céges tréninget vagy esküvőt tartana nálunk, mert az Alapítvány jövőjéhez is hozzájárul ezzel egy kicsit. Fontosnak tartom elmondani, hogy állami segítség nélkül ez a program sem korábban, sem most sem képes működni és mind a többségi, mind a kisebbségi társadalomnak van felelőssége abban, hogy a programunk fennmaradjon. Mind a mi, mind az állam érdeke az, hogy minél előbb saját lábunkra tudjunk állni és nemzetközi szinten is egyre többet jelenjen meg egyedülálló programunk, képzési módszerünk és nem utolsósorban a zenei eredményeink koncertek formájában, hiszen ez mutatja meg, hogy mit is végzünk, mi a mi eredményünk.
- Mi a tanulsága a történteknek?
- Még a 90-es években művészeti igazgatója voltam Berlinben egy ilyen iskolának, mint a felsőörsi. Kisebb volt, de ugyanígy tehetséges szinto gyerekekkel foglalkoztunk. Ezért is örültem meg nagyon a lehetőségnek, hogy mindezt Magyarországon is lehetőség lesz elindítani. Nagyon bíztam, és felemelő volt tehetséges roma fiataloknak segítséget nyújtani, de utólag azt gondolom, elhamarkodottan vágtam neki. Jobban kellett volna figyelnem arra, kivel dolgozom. Ma már ez szerencsére nem így van.
- Kire a legbüszkébb a központ történetéből?
- Minden évfolyamban vannak meglepetések, kisebb, vagy nagyobb csodák. Tanárok, mentorok, animátorok, zenei segítők és minden munkatársunkkal együtt nagyon büszkék vagyunk diákjainkra. Jó érzés egy-egy kurzus végén hallani diákjaink játékát. Minden 4. diákunk tesz sikeres felvételi vizsgát. A tavalyi évfolyamból 4 növendékünket vettek fel a Zeneakadémiára, egy diákunkat pedig külföldi egyetemi szakra. Sokan játszanak különböző zenekarokban, akikre tehetséggondozó programunkban figyeltek fel, és van olyan zenekarunk is, amely olasz stúdiófelvételi lehetőséget kapott. Sokan tanítanak már – vagy itt az iskolában foglalkoznak fiatalabb társaikkal, vagy zeneiskolában, konzervatóriumban tanítanak. Mások hosszabb utat kell bejárjanak, 6-7 éves hátránnyal indulnak a többiekhez képest, de lassan az ő munkájuk is beérik: érettségiznek, szakmát tanulnak, egyetemre készülnek. Ez egy olyan hely, ahol egymás zenei családja leszünk, egymástól tanulunk, a zenét tartjuk a legfontosabbnak, a zene köt össze bennünket, a zene az öröm és a szeretet forrása, a zene emel fel egymáshoz bennünket. És ez számít: a Zene mindenekelőtt.
Snétberger Ferenc a Heti Válasznak adott augusztusi interjújában beszélt arról, hogy végrehajtók, akár bezárás fenyegeti a központot. A korábbi igazgató 85 millió forint értékű szellemi termékként regisztráltatta a fiatalok mentorálására használt módszert, majd miután személyi ellentétek miatt távozott az intézménytől, szellemi tulajdon jogosulatlan használatára és egyéb sérelmekre hivatkozva összesen 106 milliós fizetési meghagyást küldött az iskolának. Az emberi erőforrások minisztere két nappal később közölte: megmentik a központot: „Nagy szükség van az intézményre. Pótolhatatlan munkát végeznek a tehetséges roma gyermekek felfedezésében az egész Kárpát-medencében. Ez egy nagyon szép történetnek indult, és mi azon leszünk, hogy így is folyatódjon” – mondta az Origonak Balog Zoltán.
- Hosszú időn át a kiváló müncheni jazzkiadó, az Enja Records elismert művésze volt, majd a közelmúltban a még szélesebb körben elismert, még jelentősebb eredményeket elérő ECM-hez szerződött. Szakmai szempontból mit jelent ez a váltás? Manfred Eichernek, az ECM alapítójának vannak-e elvárásai vagy teljesen szabad kezet ad egy-egy lemezfelvételnél?
- Nagyon örülök, hogy a ECM zenészei közé tartozom, mert a zenei elképzelésük, filozófiájuk mindig is közel állt hozzám, és két lemez elkészítése után most úgy érzem, hogy megtaláltam a helyem. Azt hiszem, hogy a zenei világom és gitározásom illik ide. Manfred Eichernek természetesen vannak elvárásai, hiszen ő a producer, a lemezfelvételeknél mindig ott van ő is és nagy szerencsénk, hogy zenész fejjel is tud gondolkodni. Miközben hallgatja a zenénket hihetetlen inspiráló ötleteket ad, megerősíti bennem a lényeget, ugyanakkor hozzáad mindig valami olyan megoldást, ami nekem is új és a közönségnek is fontos lehet a zenénk megértéséhez. Ő el tudja vinni a számot egy más irányba úgy, hogy közben a zenei gyökereim megmaradnak. Ehhez nagyon ért, szinte olyan, mint egy láthatatlan, de hallható negyedik tag, aki a trióhoz tartozik. A darabokat, amit viszek, együtt választjuk ki és többféleképpen vesszük fel: általában 2-3 variációt, és a végén a legjobbat hagyjuk meg, így válik igazán professzionálissá a lemez.
- Új lemezének címválasztása, a Titok azért izgalmas, mert a külföldiek számára csupán egy jól hangzó, de értelmetlen szócska, a magyarok pedig hiába értik a címet, fogalmuk sincs, hogy mit titkolnak a muzsikusok. Csak egy frappáns szójáték ez vagy mélyebb tartalmat hordoz?
- A lemez elkészülte után most már azt mondhatjuk, hogy mindkettőt hordozza, én is új és új titkokat fedezek fel, ahogy beszélek róla. Sokat hallgattuk a második számot a lemezen és mindenkinek a titokzatosság jutott róla az eszébe, hiszen ez egy szabad improvizáció, ahol a zenészek sem tudták a végén, hogy mi lesz belőle. Azért lett a lemeznek Titok a címe, mert egyrészt ennek a számnak és az improvizációknak a hangulata meghatározó a lemezen, másrészt mert ez egy könnyen megjegyezhető és kimondható szó nemzetközileg is. De egyébként ez tényleg egy teljesen szabad improvizációból indult és titok volt számunkra is, hogy hova jutunk.
- A svéd Anders Jorminnal (bőgő) és az amerikai Joey Baronnal (dob) vette fel a lemezt; de az élő koncerteken nem mindig ők játszanak. A Zeneakadémián és a Kodály Központban az Egyesült Államokban élő magyar dobossal, Németh Ferenccel lép színpadra, majd október 4-én, Bécsben a bőgős is más lesz: a brit Phil Donkin. Mennyire változik ettől a produkció? Mennyire kötöttek a kompozíciók, mekkora teret enged a muzsikustársaknak az improvizálására?
- Sajnos nagyon nehéz összehozni az eredeti triót koncertekre, mert elfoglalt, jó zenészek, így mindig ütközik valamelyikük programja. A többiek is sokféle összeállításban és turnékon játszanak. Németh Ferivel és Phil Donkinnel már többször játszottuk a lemez anyagát és nagyon jó velük is együtt zenélni, fantasztikus partnerek. A koncertek mindig változóak; természetesen a kompozíciók kötöttek, de az improvizálásra nagyon nagy figyelmet fordítunk. Jelentős teret adunk erre mind a hármunknak, ettől lesz igazán izgalmas élmény számunkra is.
- A 2017-es év főleg erről a triólemezről szól, de az elmúlt három évtizedben megszokhattuk, hogy szólóban, illetve kamarazenekari kísérettel is rendszeresen játssza saját kompozícióit. Ezeken a területeken vannak-e már új tervei?
- Igen, nagyon sok tervem van. Sajnos kevés az időm hozzá, de dolgozom szorgalmasan a következő lemezen, ami most még „TITOK“.
Snétberger Ferenc (Salgótarján, 1957. február 6. –) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas szintó származású magyar gitárművész, zeneszerző. Zenészcsaládba született, klasszikus zenét és jazzgitárt tanult. 1987-ben Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal megalakította a Trio Stendhal együttest, mellyel országosan is ismertté vált. 1995-ben, a holokauszt 50. évfordulójára komponálta „In Memory of my People” (Népem emlékére) című, gitárra és nagyzenekarra írt művét. Ma főként improvizációs művészetének és műfajokat átlépő játékának köszönhetően ismert. 2011-ben a Balaton művészeti igazgatója és tanára. Az iskola fiatal, elsősorban roma származású zenei tehetségek felkarolásával foglalkozik.
Infó:
Jazz itt! - Snétberger Trió: Titok
Zenekadémia
okt. 2. 19.30.
