Noha az Alaptörvény és a köznevelési törvény is előírja, hogy az alap- és középfokú oktatásnak mindenki számára ingyenesnek és hozzáférhetőnek kell lennie, a betegség miatt rövidebb-hosszabb ideig kórházba kényszerülő gyerekek tízezreit fosztják meg ettől a jogától csak azért, mert az állam évtizedek óta nem épített ki egységes, országos kórház-pedagógiai ellátórendszert. A legutóbbi adatok szerint 2015-ben összesen 221 315 gyermek fordult meg a kórházak csecsemő- és gyermekosztályain, illetve a gyermek- és ifjúságpszichiátriai osztályokon, ám csak töredékük kaphatott pedagógiai ellátást, elsősorban a kórházi tanárok hiány miatt.
A köznevelési törvény szerint az iskolának tanulónként átlag heti tíz óra áll rendelkezésre azon diákok felkészítésére, akik betegség miatt magántanulói státuszba kerültek, ám arról, hogy ez miként történjen meg, már nem esik szó. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának állásfoglalása ugyan megjegyzi, hogy a betegség miatt kórházba került gyermek szülőjének kell kezdeményeznie a magántanulói státuszba vételt az iskolánál, melynek kötelessége gondoskodni a diák pedagógiai ellátásáról (akkor is, ha a gyerek nem az iskola körzetében lévő kórházban van), ám a gyakorlatban ez csak ritkán történik meg - legalábbis a Kórházpedagógusok Egyesülete szerint.
Az ország 24 városában van gyermekgyógyászati ellátás, ezek közül csak néhány helyen dolgozik kórházpedagógus
A szervezet szerint az eljárás hosszadalmas, bürokratikus, kevesen ismerik, ráadásul a legtöbb iskolában nincs erre felkészült tanári csapat. Jobb híján a lyukasórás pedagógusokat küldhetik az egészségügyi intézményben, ez azonban ellentmond az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében, illetve a Kórházban Kezelt Gyermekek Európai Egyesülete Chartájában megfogalmazott iránymutatásoknak is. Kórházpedagógus pedig csak a kórházak töredékben van, de még az ő munkájukhoz is gyakran hiányoznak a tárgyi feltételek, külön tanulószobát is csak nagyon kevés helyen biztosítanak.
- Nem tudunk minden gyermeket ellátni. Akik hosszabb ideig fekszenek a kórházban, övék a prioritás, a többiekkel csak akkor tudunk foglalkozni, ha jut rájuk idő - mondta lapunknak Orosházi Katalin, aki a Kórházpedagógusok Egyesületének aktivistájaként több évtizedes tapasztalattal rendelkezik ezen a területen. A szakember szerint ha a kórházi idő alatt elmarad egy gyermek fejlesztése, nemcsak az a trauma éri, hogy kiesik az osztályközösségből, de évismétlésre kényszerülhet, esetleg még hosszabb időre magántanulói státuszba kerül.
Orosházi Katalin szerint vannak jó kezdeményezések (a miskolci Petőfi Sándor Általános Iskolában működik egy kórházi tagozat, állandó tanárcsoporttal, illetve civil kezdeményezésre jött létre a Pécsi Kórháziskola), ám óriási szükség lenne egy országos, egységes ellátórendszer létrehozására (állami finanszírozású kórháziskolából egyetlen egy van az egész országban, ez a Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola). Az egyesület javaslatot tett egy országos módszertani központ létrehozására, ám a döntéshozók érdemben nem foglalkoztak vele.
Emellett lehetővé kellene tenni a képzést, jelenleg ugyanis ez sincs. Azoknak a tanároknak, akik kórházpedagógusnak mennek, saját maguknak, önképzéssel kell elmélyíteniük tudásukat a kórházi pedagógia, de ugyanígy például a különböző betegségek területén is. - Nem taníthatunk úgy, mint egy "normál" iskolában. Bár mindenhol ennek a szemléletnek kellene érvényesülnie, a kórházi oktatásnak abszolút gyermekcentrikusnak kell lennie, hogy a lemaradás csökkentése mellett a gyógyulást is segítse - fogalmazott Orosházi Katalin. Hangsúlyozta: a beteg gyerek számára különösen fontos az állandóság, a bizalom, nem lenne szabad minden héten más pedagógust mellé rendelni attól függően, épp ki ér rá.
Alkalmassági vizsgálatra is szükség lenne, a kórház-pedagógia komoly lelki traumákat okozhat, a tanároknak olykor a gyermekhalállal is szembesülniük kell. - Csakhogy szakmai személyiségfejlesztő módszerre sincs lehetőség, a segítőkkel senki nem foglalkozik - mutatott rá a szakember. Hozzátette: bízik abban, hogy egyszer értő fülekre találnak javaslataik, figyelmeztetéseik, ám a jelenlegi helyzet nem ad okot optimizmusra.
