A vasárnapi német választás relatív győztese az Alternatíva Németországért (AfD). Tíz százalék felett teljesített a nyugati tartományokban, míg a volt a NDK területén 22 százalékkal a második legerősebb párttá vált, és váratlanul az ország legkeletibb csücskében három egyéni mandátumot is bezsebelt. A kancellár, Angela Merkel a választás nagy vesztese, még akkor is, ha a CDU/CSU pártszövetség csupán 2-3 százalékkal maradt el az elvárásoktól, és egyébként majdnem pont egy teljes AfD-nyi, 12 százalékos előnnyel nyert a második helyezett szociáldemokrata SPD előtt. Ha az AfD három százalékkal kevesebbet kap és a CDU/CSU ennyivel többet, akkor most Merkel győzelméről szóltak volna a választási híradások. Mint oly sokszor, a győztes kihirdetésében a rossz elvárásmenedzsment is szerepet játszott.
A választók büntették a két koalíciós pártot, mindkettő történelmi mélységbe süllyedt. Ebből egyébként nemcsak az AfD profitált, hanem összességében is a kis pártok napja volt a vasárnap: a liberálisok diadalmasan, 11 százalékkal tértek vissza a Bundestagba négy év kényszerszünet után, miután sokan már feladták a reményt, hogy még parlamenti párt lehetnek. A két másik kis párt, a Zöldek és a Baloldal is minimálisan erősödtek. A német parlament színesebb lesz, a politikai paletta töredezettebb, és ennek lesznek előnyei is: több lesz a politikai alternatíva, nemcsak a szélsőjobbon.
Angela Merkel és a szocdem koalíciós partnere most fizette meg az árat a centrális erőtér német válfajának létrehozásáért. A CDU az elmúlt években egyre sikeresebben foglalta le a politikai centrumot, és a Baloldal és a keresztény pártok közé beszorulva egyre kevesebb tér jutott az SPD-nek. Merkel menekültpolitikája például messze a keresztény pártok hagyományos bázisán túl is megszólította a választókat, és olyan emberek – fiatalok és „menő celebek” – szólaltak fel Merkel mellett, akik például Helmut Kohllal soha nem tudtak volna mit kezdeni.
A német gazdaság elsöprő sikeréért - azért, hogy nem Kína, hanem a kifejezetten drága munkaerővel gyártó Németország a világ exportbajnoka - hálásak a szavazók. Két rétegből elkezdődött azonban Merkel támogatottságának lemorzsolódása. Egyfelől a bevándorlásellenesek a CDU/CSU-tól is egyre inkább elidegenedtek, Merkelt menekültpolitikája miatt sokan árulónak tartják. De középen is egyre többen unták az állóvizet. Az akkor még nagyrészt ismeretlen Martin Schulz berobbanása a német belpolitikába, hirtelen népszerűsége az év elején is elsősorban az újdonság iránti igényt tükrözte, és nem személyesen az SPD kancellárjelöltnek szólt. Miután ő is fakónak és szokványosnak találtatott, a koalíciót megunt szavazók a kis pártok felé tendáltak. A CDU/CSU az AfD-n kívül elsősorban a liberálisok felé vesztett szavazókat, akikkel mindig egyfajta kölcsönhatásban voltak a (főleg gazdaság-) politikai közelség miatt. A szocdemek minden irányba vesztettek szavazókat. A nagykoalíció feladása mindenesetre az SPD egyetlen reménye, ebben a felállásban a szociáldemokratáknak már régóta nem termett babér. Ha a szociáldemokraták ezt már korábban belátják, akkor a vasárnapi fiaskó elkerülhető lett volna.
