Egy új és igazságos, bár részleteiben még nem ismert választási rendszer bevezetésének tervéről írt alá megállapodást nyolc ellenzéki párt - a DK, az Együtt, az LMP, a Liberálisok, az MSZP, a MoMa, a Momentum és a Párbeszéd - szombaton, Budapesten.
Az a szomorú valóság, hogy önmagában már az a tény halovány derűre adhatna okot, hogy a civil Közös Ország Mozgalom Agórájánál együtt szignózta ugyanazt az A4-es papírt az ellenzék. Egy héten belül – az egészségügyi nemzeti minimum után, amit a Jobbik is elfogadott - ez a második közös szándéknyilatkozat. Derűnk felhőtlenebb lenne, ha korábban nem láttuk volna, hogyan porlad el a jóindulat a választási tűzben, hogyan emelkedik ki belőle a Fidesz mind elviselhetetlenebb rendszere.
Ezért nem osztjuk Gyurcsány Ferenc DK-elnök optimizmusát, hogy látható volna, "intellektuálisan és emberileg lényegesen jobb állapotban van a demokratikus ellenzék, mint ahogy az kívülről tűnik". A láthatósághoz sokkal több kell. Viszont egyetértünk vele, ha a választójogban egy hónap alatt egyezségre tudtak jutni, "még az is lehetséges, hogy ezek a pártok, mozgalmak, jól tudják vezetni ezt az országot". Amihez erről meg kellene győzni a jónépet, meg kellene nyerni a választásokat, aztán fenn kellene tartani a stabil kormányzást. Molnár Gyula MSZP-elnökhöz hasonlóan nekünk sincsenek illúzióink, azokat már kikapálták belőlünk. Csak a halvány remény maradt, mint a Párbeszéd társelnökében, Karácsony Gergelyben: talán ez nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete.
A Fideszt az ő „parlamentáris” keretei között megszorongatni is csaknem lehetetlen. Az indítványt mégis törvényjavaslatként akarja az ellenzék benyújtani a Háznak, amit a kormánypárt majd aligha támogat. Vélhetően ez a próbálkozás lesz az utolsó, ami belülről akarja megbontani a botrányos „alkotmányosságot”. Ha nem sikerül, akkor marad a kérdés: lesz, lehet-e bármi is a megígért, egyedül mozgósító erőt adó polgári engedetlenségből? Ki mer-e, ki akar-e lépni az "alkotmányosságból" az ellenzék? Az egységes ellenzék.
