Nem, nem, soha! Nem népszavazunk, eb ura fakó meg Soros! Ez a magyar virtus! Arra pedig nagy szükség van, a kormányfő bemondta a rádióban péntek reggel, hogy itt az idő „a falusi világban föllelhető mélymagyar energiákat mozgósítani”. Maga Kósa Lajos fog mozgósítani, úgyhogy a siker garantált. A mélymagyar mozgósítás az általa irányított Modern Városok Program célja. Kár azon szőrözni, hogy akkor miért nem Modern Falvaknak hívják - hát azért, mert az az ütődött EU erre ad pénzt, ez a mániájuk, mint a görbület nélküli uborka vagy a mák nélküli bejgli. A miniszterelnök nagylelkűségét is mutatja, hogy noha a mélymagyar energiák falun szunnyadnak, mégis beveszi a buliba a városokat is. Így aztán nyamvadt városiként is felbuzoghatnak bennem a mélymagyar indulatok: nem szavazok! Konzultálok, csuhaj!
Mert világos: népszavazni rossz (fuj, büdös, köpd ki, Pistike!), nemzetikonzultálni viszont jó. Ez onnan is látszik, hogy utóbbi nemzeti, előbbi meg csak népi. Akár a népbiztosok és a népi demokrácia, és az is milyen volt! Én is nemzet akarok lenni (talán most beférek), és nem nép. A „nép” az olyan snassz, pórias, hogy ne mondjam, bunkó, társadalmilag panelproli, bugris, vagy ha paraszt, akkor a szó lesajnáló értelmében. A „nemzet” viszont emelkedett fogalom, étosza van, ezért vagyunk nemzetállam, nemzetkormánnyal és nemzetkormányfővel (rövidebben nemzetfővel), nemzeti trafikokkal és konzultációkkal.
Úgyhogy most is az lesz, nem népszavazás. Ha a parlament simán megoldja a korrupció dolgát, akkor minek a drága referendum, a kormányé is 15 milliárdba volt, míg a konzultáció már 1 milliárdból kijön. Az árától igazán lehetne sűrűbben is. Jó, egyikbe sem számoltuk bele a plakátokat, tv-reklámokat, ál-híradókat, kampánykörutakat, de a nemzeti konzultáció a demokrácia ünnepe, és hányszor kell még elmondani, hogy ünnepkor nem kérdezzük a bejgli árát. Gulyás Gergely merő szívjóságból óvta az ellenzéket attól, hogy az utcán ázva gyűjtögessék az aláírásokat. Megmondta: ha valaki bead erről egy törvényjavaslatot, náluk senki boldogabban meg nem szavazza. Eddig is örömest törvénybe foglalták volna a korrupciós bűntettek lassabb elévülését, csak épp nem jutott eszükbe. Most meg igen, van ez így. Mit ád isten, a Jobbik megtette azt a szívességet, hogy gyorsan be is nyújtsa, ne kelljen Gulyáséknak fáradni. Csak jót akartak, noha a Fidesz folyamatosan kiszúr velük is. Nem elég a plakátolás drágábbá tétele (pedig Simicska sem lopja a pénzt, illetve jelen időben biztosan nem, a múltban pedig nem kell vájkálni), még a polgármesterek is vegzálhatják városképvédelem címén az utcai reklámozókat. Igaz, ennek a hatályba lépését némi szigorítás mellett most kitolták, maga Lázár és Semjén kezdeményezte, ami ilyen szimpla ügynél ritkaság. Így a Jobbiknak, ha drágábban is, maradt még pár hónapja a településeken plakátozni, addig valahogy kibírja a városkép. Kis ajándék, de az is valami. Az nyilván véletlen, hogy ezt a törvénymódosítást ugyanazon a napon fogadták el, mint a kormány óhaját megvalósító jobbikos indítványt a népszavazás kioltására.
Akárhogy is volt, adjunk hálát az égieknek, hogy így történt, mert az aláírásgyűjtés csúnyán bezavart volna a kormány választási kampányába. És még a demokratikus pártok is összeszoktak volna a végén, hiszen mind beszállt a gyűjtögetésbe. Nem beszélve arról, hogy a média is őket mutogatta volna, végre nem egymással veszekedve, hanem emberek között dolgozva. A Fidesz szerencsére ismeri a népi (bocsánat: nemzeti) bölcsességet: szégyen a futás, de hasznos. Legyen úgy, ahogy a mániákus népszavazók akarták, de legalább senki ellenérdekelt nem csámborog be a kormánypárt kampányszínpadára, nem kiabál bele az előadásba. A nagy sikerre való tekintettel újból műsorra lehet tűzni a bejáratott darabot a jágói ravaszságú Sorosról és az általa felpiszkált, ártatlan keresztény nőket fojtogató szerecsenekről. Meg arabokról. Sorost meghosszabbították, nem Bicskéig vagy Lajosmizséig, hanem áprilisig. Nem tudjuk, ki volt a róla szóló nemzeti konzultáció szerzője, Kósa arra utalt, hogy olyasvalaki találta ki, aki a kereket és a tüzet is. A világ előtt égni fogunk, mint a rongy, az egyszer biztos.
Még fogalmazzák a kérdéseket. Nem tudom, mi ebben olyan nehéz. Megmondták, hogy a pénzt nem menekültekre kótyavetyélik, (nehogy már kígyót a keblünkön!), ebből is inkább a családokat támogatják. „Akarja-e Ön, hogy a családja jövedelmét megduplázzuk, vagy inkább azt akarja, hogy a konyhájába költöztessünk tíz fékeveszett muszlimot, akik naponta megerőszakolják az Ön szeretteit, és még pálinkát sem isznak?” Nem kell a dolgot agyonbonyolítani.
Ahogy a választást sem. Ahelyett is jöhetne egy jó kis nemzeti konzultáció. Szerintem a tűz, a kerék és a Soros-konzultáció feltalálói már dolgoznak a projekten. Az ellenzék se óbégathat többé, hogy egyeseknek jár levélszavazás, másoknak nem. Jár majd mindenkinek, egy nagy nemzeti konzultáció keretében be lehet tenni a borítékba a pártoknak szóló szavazatot is. Majd a kormány megszámolja, ez a nemzeti konzultációnál is bevált.
