Mára a magyar nyugdíjasok viszonylagos jólétben élnek – legalábbis a 121 ezer forintos átlagnyugdíj ezt sugallja. Arról persze szó sincs, hogy a nyugdíjasok dúskálnának: 1,1 millió járandósága nem éri el a havi 100 ezer forintot – összehasonlításképpen: a létminimum mintegy 93 ezer forint. Ezt a „küszködő tömeget” érzékelhetik a válaszadók is: 58 százalékuk csak 98 ezer forintra becsüli az átlagnyugdíjat.
Talán éppen ezért szolidáris a társadalom az idősekkel, az aktívak többsége is úgy gondolja, hogy többet kellene juttatni a nyugdíjasoknak – és bármilyen is az emberek 72 százaléka szerint a gazdasági helyzet, nem szabad beletörődni, hogy az idősek körülményein nem lehet javítani.
Persze a szolidaritási szintet, illetve a valóságérzékelést némiképp befolyásolja a pártszimpátia, de még a Fidesz-tábor 61 százaléka is úgy gondolja, hogy kihívás a hazai nyugdíjas lét. Amit a szocialisták 94, a Jobbik 82 és a bizonytalanok 84 százaléka tart nehéznek.
Utóbbi adat pontosan jelzi a politika számára, hogyha ebből a körből szeretne halászni, akkor ellenzéki pártként hiteles nyugdíjígéreteket kell tennie, kormányerőként pedig vagy emelni, vagy olyan egyszeri juttatásokat biztosítani, mint az év vége felé járó nyugdíjprémium (esetleg Erzsébet-utalvány-osztás). Már csak azért is, mert a 60 év fölöttiek (lényegében maguk a nyugdíjasok) 78 százaléka érzi úgy, hogy nem olyan jó itt neki. És bizony ez a csoport a legnagyobb homogén szavazói réteg, ráadásul politikailag a legaktívabb is.
A teljes cikket itt találja!
