Vannak, akik azt gondolják, hogy az üvegház-hatású gázok koncentráltságát a technológia segítségével akár hosszú távra is meg lehet oldani. A geológusok kutatják ezeket a lehetőségeket, amelyek közül a Le Nouvel Observateur hetet ismertet.
A Carbfix program lényege a széngáz kővé változtatása. Ezt tesztelte nemrégiben az izlandi Hellisheidi geotermikus erőmű. A széngázt vízzel keverték és a föld alá injekciózták mélyen, a bazalt sziklák közé azzal a reménnyel, hogy az idő és a helyi körülmények ásvánnyá változtatják. Az eddigi eredmények alapján úgy vélik, hogy az átalakuláshoz körülbelül két évre van szükség. Ez tökéletesnek tűnik, de sok víz kell hozzá és drága, tonnája csaknem 25 euró. Ez kevesebb ugyan, mint a széngáz tárolásának egyéb módszerei, de ha tudjuk, hogy évente több mint 30 gigatonnát (30 milliárd tonna) bocsátunk ki, ez a megoldás nem igazán versenyképes. A módszert tesztelők szerint ez nem az egyetlen megoldási lehetőség, hanem egy új eszköz a felmelegedés ellen, de a széngáz tárolása életbe vágó, ha a világ 2 százalékkal akarja korlátozni a további emelkedést.
Szennyezésből üzemanyag. A frankfurti Goethe egyetem koordinál egy 2 millió eurós európai programot, amelynek célja kifejleszteni egy olyan technikát, amely a szén-dioxidot üzemanyaggá változtatja. A kutatók ehhez baktériumokat használnak fel, amelyek átalakíthatják a szén-dioxidot és etanolt termelnek belőle. De ha genetikailag módosítják őket, remélhetően az ipari hulladékgyűjtőkből kiáradó gázokat is át tudják alakítani üzemanyaggá.
Több amerikai egyetem, köztük a Massachusettsi Műszaki Egyetem is tanulmányoz olyan, baktérium nélküli eljárásokat, amelyek szintén lehetővé teszik a széngáz alkohollá vagy üzemanyaggá változtatását ipari módon. A probléma azonban az, hogy ezek a technológiák fosszilis üzemanyagot hoznak létre, amelyek szintén üvegház-hatású gázokat produkálnak.
Karbonevő növények. A növények szövetségeseink a felmelegedés elleni harcban, mert felszívják a levegőből a széngáz egy részét, de ez korántsem elég. Egyes vélemények szerint ha csak a növényeket használjuk fel erre a célra, a bolygó termőföldjeinek 1/3-át kellene fásítani. A potsdami Max Planck mikrobiológiai intézet kutatói szintetikus enzimek létrehozását tervezik, amelyek lehetővé tennék a növényeknek, hogy több széngázt szívjanak fel.
Kén a sztratoszférába. A klímaváltozás hatásainak enyhítésére Ulrike Niemeyer német meteorológus és Simone Tilmes, a coloradói Boulder atmoszferikus kutatóközpontjának munkatársa úgy látja, hogy a megoldás a Nap energiájának csökkentése lehetne. Ők a sztratoszférába juttatott kén hatását vizsgálták. Ez hasonlít némileg ahhoz, ami a vulkánkitöréseknél történik, amikor kéntonnák kerülnek a levegőbe, elállják a napsugarak útját, és lehűlést okoznak. Ezt a módszert nagy óvatossággal lehetne alkalmazni, mert ha túl sok kén jutna a levegőbe, az elzárná a hő távozásának útját és ellenkező hatást eredményezne.
Mész az atmoszférába. A Harvard egyetem kutatói, rámutatva a kénes megoldás veszélyeire, inkább meszet alkalmaznának, ami semlegesítené az atmoszférába kerülő savakat, amelyek az ózonréteget károsítják. Minden egyéb hatása ennek a technikának azonban nem ismert.
A felhők vékonyítása. A zürichi szövetségi műszaki főiskola klimatikus tudományokkal foglalkozó kutatói szerint a Földön uralkodó hőmérsékletet úgy lehetne enyhíteni, hogy csökkenteni kellene a magas atmoszférában összetömörülő felhők vastagságát. Ezek ugyanis megakadályozzák, hogy a Föld visszaverje a napsugárzás egy részét és ezzel hűtse magát. Kidolgoztak egy módszert ezeknek a felhőknek a karcsúsítására, de további kutatásokra van még szükség a megfelelő mérték eltalálására, mivel a megvékonyított felhők tovább élhetnek és a kitűzött céllal ellentétes hatást érhetnek el vele.
Az elképzelt megoldásokról és azok gyenge pontjairól közölt értékelést a Science. Az amerikai Carnegie Climate GeoEngineering Governance Initiative kutatói, köztük Pásztor János korábbi klímaügyi ENSZ-főtitkár-helyettes megállapítják benne, hogy két főirányú technológia különböztethető meg a klímaváltozás hatásainak csökkentésére: az, amely kivonná a széngázt az atmoszférából és az, amely a napsugárzást korlátozná.
Az előbbi gyenge oldala, hogy nagyon nagy területeken kellene alkalmazni ahhoz, hogy igazán hatékony legyen, és a nagyarányú erdősítés hatással lenne az élelmiszerárakra és az élelmezési biztonságra. Elveszne a biosokféleség. A második megoldásnál megmaradnának az üvegház-hatású gázok, és ez veszélyeztetné az ózonréteget. Rövid távon azonban a legnagyobb kockázat az lenne, ha a napsugárzást szabályozó technológiát elszigetelten egy ország, egy országcsoport, vagy egy gazdag ember alkalmazná. Ezért van szükség nemzetközi egyeztetésre. Gernot Wagner, a Harvard Nap-Föld kutatási programjának vezetője a politikai kockázatra hívja fel a figyelmet. Szerinte az, hogy viszonylag egyszerű megoldásokat keresnek a probléma megoldására, arra indíthatja a világ vezetőit, hogy lemondjanak a szén-dioxid kibocsátások csökkentésére irányuló szükséges erőfeszítéseikről.
Frank Keutsch, a Harvard professzora szerint a geomérnöki megoldások egyelőre olyanok, mint amikor az emberek fájdalomcsillapítókat szednek. A jövőben segíthet a klímaváltozás ellensúlyozásában, de úgy véli, hogy jelenleg az egyetlen igazán hatékony módszer az egyre kevesebb üvegház-hatású gáz termelése lenne.
