A Cassini modellje Pasadenában, a NASA egyik központjában. FOTÓ: Robyn Beck / AFP
Az emberiség egyik legjelentősebb műholdas küldetése ért véget péntek délután: a Cassini űrszonda ,,halálának" utolsó perceiben is küldte az értékes adatokat, míg a földi antennák el nem veszítették vele a kapcsolatot.
A Szaturnusz bolygót és annak környezetét - holdjait és gyűrűrendszerét - vizsgáló űrszonda 1997-ben hagyta el a Földet és 2004-ben ért a gázbolygóhoz, fedélzetén a Huygens leszállóegységgel. Többször meghosszabbított programja során tudományos szempontból páratlanul értékes információkhoz segítette az űrkutatókat.
Indítása óta a Cassini - amely eddig a legnagyobb tömegű bolygókutató űreszköz - 7,9 milliárd kilométert tett meg és 294 keringést végzett a Szaturnusz körül. A bolygó körül keringve 2,5 millió parancsot hajtott végre és 635 gigabájtnyi adatot szolgáltatott, 162 alkalommal közelítette meg a Szaturnusz valamelyik holdját, sőt hét új holdat is felfedezett. A küldetés során 453 ezer felvétel készült a Szaturnuszról, a holdjairól és a gyűrűrendszeréről. A kapott adatok és információk nyomán mintegy négyezer tudományos publikáció jelent meg eddig, melynek szerzői 27 ország kutatói közül kerültek ki.
Az űrprogram "megsokszorozta tudásunkat a gyűrűiről ismert bolygóóriásról" - fogalmazott az mta.hu-n megjelent írásában Szabados László csillagász. Emlékeztetett: a Huygens egység 2005 januárjában simán leszállt a Szaturnusz legnagyobb (egyben a Naprendszer második legnagyobb) holdja, a Titan felszínére, ezzel a Cassini-Huygens páros két rekordot is megdöntött: a Cassini a legmesszebbre küldött űreszköz, amely pályára állt egy égitest körül, a Huygens pedig az eddig legtávolabbi helyen hajtott végre sima leszállást.
"Az összetett gyűrűrendszer, a változatos külsejű, méretű és eredetű holdak, a bolygó erősen mágnesezett és mozgalmas környezete, nemkülönben maga a bolygó - mindezek alapos vizsgálata rengeteg új információval szolgált a bolygókutatók számára" - írta Szabados. Ilyen a Titan hold etánt és metánt tartalmazó tavai vagy az egyik másik hold, az Enceladus kéreg alatti vízóceánjából a felszín fölé lövellő jeges anyag. De a Szaturnusz atmoszférájában több mint egy éven át tomboló-örvénylő és egy bizonyos szélességnél az egész bolygót körülfolyó vihar is korábban elképzelhetetlen jelenség volt a kutatók és a laikusok számára. "Mindezek valódi természetének tisztázása azonban még hosszú időt vehet igénybe" - vélekedett a csillagász.
A Cassini mérési adatainak elemzése természetesen tovább folytatódik, a kutatók várakozásai szerint az imént felsoroltakon túl újabb érdekességek derülhetnek ki a gyűrűs bolygóról és környezetéről.
