Az osztrákok Európa legoptimistább emberei, de lehetséges, hogy a legbátrabbak is. Ezt az ex catedra véleményt nem holmi politikusi handabandára, netán közvélemény-kutatási adatokra alapozzuk, hanem arra, hogy a sógorok 100 éves lejáratú államkötvényt bocsátottak ki. A befektetők nem is voltak restek, 11 milliárd euróért jegyeztek belőle, de a pénzügyminisztériumuk ennek még a negyedét sem fogadta el. Kiszámították, hogy az értékpapír megtérülési ideje sem csekély, 44 esztendő. Mindez olyan távlatos gondolkodást tételez fel, mintha az októberi orosz forradalom időszakában forgalmazott kötvények tőketörlesztése napjainkban történne. A Lajtán túl tehát látni vélik, és ezért finanszírozzák is gazdaságuk több emberöltőnyi jövőjét, bár még azt sem tudják, hogy az októberi, rendkívüli parlamenti választásukon a másfélmillió bevándorló osztrák állampolgár miképpen fog szavazni.
A jövő évi választások kimenetelét illetően Magyarországon is akad némi bizonytalanság, a gazdasági kilátásokat tekintve azonban már kevésbé. Az elmúlt - 2018 tavaszára már - nyolc év unortodoxiája úgy vétette erősen vitatott jogszabályokkal körül a gazdasági folyamatokat, hogy helyet biztosítson a jogon kívül eszközök alkalmazására is, mégpedig egy olyan szűk kör számára, amelynek fő ismérve az Orbán Viktor kormányfőhöz fűződő legszorosabb családi, baráti viszony.
Ennek logikus következménye csak az lehet, hogy bármelyik alakulat válik kormányképessé jövőre, a makrogazdasági folyamatok alakulásán érdemben változtatni nem tud. A több évre elkötelezett, jelentősebb presztízsberuházások egy részét az ezekben érdekelt vállalkozói lobbi minden bizonnyal tovább viszi. A kormányzati erőviszonyok módosulása esetén talán csak Paks2 "kezét engedik el", mert ez egy akkora falat, amelynél a hazai kegyencek tőkehelyzete és szakmai kompetenciája eltörpül a multinacionális beszállítók árnyékában.
A monetáris politika 2019 tavaszáig, Matolcsy György jegybankelnök mandátumának lejártáig aligha változik. A szinte láthatatlan, lényegében még másfél esztendőre befagyasztott, 0,9 százalékos alapkamat sem ösztönzi a jövőjüket tartósan bizonytalannak látó kis- és közepes vállalkozókat arra, hogy hitelből bővüljenek. A már betervezett újabb, jövő évi, a termelékenység növekedését jóval meghaladó béremelések nyomán cégek szűnhetnek meg: a megváltozott gazdasági környezetben már nem bizonyulnak életképesnek. Ha a belső fogyasztás megnő, akkor ez mértékében inkább az importtermékeknek kedvez, mintsem a hazaiaknak - ennek első jelei már mutatkoznak, és jövőre sem lehet ez másként.
Szinte bizonyos, hogy 2018 és 2019 az elszalasztott vásárlások, az uniós források felhasználásának utolsó évei lesznek. A gazdasági növekedés - a kedvezőnek tűnő nemzetközi környezetnek köszönhetően is - biztosítottnak látszik, de versenyképességünk javulásáról már aligha mondhatjuk ezt el. A 2020-ban lezáruló uniós ciklus utáni történések viszont még bizonytalanok.
Ez mindössze három év. Az osztrákok 100-ban gondolkodnak.
