Becslések szerint eddig mintegy 250 ezer mianmari rohingya menekültet fogadott be a szomszédos Banglades. A többségében buddhista ország kormánya irtóhadjáratot indított az iszlám kisebbség ellen. A hadsereg felgyújtja a falvaikat, megerőszakolja a nőket, halomra öli a férfiakat, és a szemtanúk lefejezett gyermekekről is beszámoltak.
Bangladesben nem jelentek meg plakátok, amelyeken arra figyelmeztetik a helyieket, hogy a mianmari "migráncsok" elvehetik a munkájukat, megerőszakolhatják az asszonyaikat, leányaikat és a bangladesi kormány nem írt ki népszavazást arról, hogy az ország ne fogadja be a rohingya menekülteket. A hírek nem szólnak a bangladesi-mianmari közös határon épülő szögesdrót kerítésről sem.
Banglades nem felejti el, hogy 1971-ben George Harrison, Ravi Shankar, Bob Dylan, Eric Clapton, Ringo Starr, Leon Russell és Billy Preston szervezett koncertet a New York-i Madison Square Gardenben a frissen függetlenné vált országért, amelyet pakisztáni csapatok rohantak le. A koldusszegény Banglades egy hozzá képest dúsgazdag közép-kelet-európai országgal ellentétben nem nyújtogatja a markát külföldi segélyekért, mert fontosabbnak tartja a gyors segítséget a rászorulóknak a kunyerálásnál és az üldözöttek elleni uszításnál.
Persze mondhatnánk, ez természetes, hiszen Banglades muszlim többségű ország. Csakhogy Desmond Tutu, Nobel-békedíjas nyugalmazott dél-afrikai katolikus püspök arra kérte Aun Szan Szu Kji szintén Nobel-békedíjas mianmari vezetőt, hogy emelje fel a szavát a tömeggyilkosságok ellen. A magyar kormány viszont egyelőre előrébb valónak tartja a megyék átnevezését vagy a felcsúti kisvasút védelmét Brüsszellel szemben. Nem ér rá szót emelni a genocídium ellen. Igaz, a katolikus püspöki kar is inkább a lombikbébi program elleni kereszteshadjáratra összpontosít.
Nem adhatnak mást, csak mi lényegük.