- "Mit jelent civilnek lenni?" - Erre keresi a választ az ARC kiállítás (Fotógaléria)

"A suli ma Magyarországon börtön, vagy börtönre felkészítő hely. Természetesen van rengeteg kivétel, de ezt általában a tanárok jelentik, azok a pedagógusok, akik felszabadítanak. Maga az iskolarendszer egyértelműen arra tanítja a gyerekeket, hogy vonalon belül maradjanak, de arra nem, hogy a vonalon belül hogyan legyenek szabadok" – mondta lapunknak Glázer Attila, az ARC kiállítás fődíjas plakátjának alkotója.  Az általa készített kép egyetlen mondatot ismételget: „Engedély nélkül nem segítek senkinek.” Glázer Attila szerint az a legnagyobb baj, hogy nem keret-, hanem szabályrendszerek között élünk. Úgy látja, ahhoz, hogy ez megváltozzon, mindenkinek cselekednie kellene, és mindenki tehet is valamit. 

"A gond nem ezzel van, hanem azzal, amikor egy ember kijelenti, én mit miért nem tudok elintézni, én miért nem vagyok felelős. Abban a pillanatban ahogy hárítunk, egy rendszer kiszolgálói vagyunk” – teszi hozzá. Elmondása szerint azért fordult ilyen egyszerű kommunikációs jelrendszerhez alkotásában, mert az mindenkinek „beüt”, ezt a példát mindenki ismeri. Mindenki megküzdött azzal, hogy vonalon belül maradjon, hogy az a bizonyos „g” úgy görbüljön.

„A gyerekem tanárai mindennap értékelik a diákokat, mosolygós, egyenes szájú, vagy szomorú fejeket kapnak. A gyerek egyik nap megkérdezte, hogy miért került mosolygósból egyenesbe, és erre az volt a válasz, hogy „még feleselsz is? Akkor szomorú fejet kapsz.” – meséli saját történetét, majd hozzáteszi, ők úgy nevelik a gyereket, hogy kérdezze meg, mit csinált rosszul, annak érdekében, hogy azt kijavíthassa. Ezt elmondták a tanároknak is, azok azonban nem értékelték a kérdést, inkább megbüntették miatta. Glázer Attila hangsúlyozta, csak annak lehet válaszolni, akinek kérdése van. „A felnőtteknél a legnagyobb problémát annak érzem, hogy nincs kérdés. Mindenki borzasztóan meg van győződve a maga igazáról, és viseli, cipeli és terjeszti a sértődöttségét."

Aki kimegy az Ötvenhatosok terére szeptemberben, csupa kérdéssel találja szemben magát. Ezek tükrözik az összes olyan sérelmet, amelyeket a rendszerváltás előtti időszaktól kezdve, majd azóta is folyamatosan vonszolunk magunk után. Amit azonban nem volna szabad elfelejteni, hogy a nehézségekkel nem csak egyenként, hanem együtt kell szembenézni, és a megoldást is érdemes közösen keresni. Ezt nehezíti, ha azokat a szervezeteket is ellehetetlenítik, amelyek válaszokat követelnek közös kérdéseinkre.

„Ha a civilekről beszélünk, akkor igazából a demokráciáról is kell beszélnünk. A társadalom egészséges működéséhez szükség van arra, hogy civil szervezetek is segítsék annak működését, és vigyázzanak a demokráciára” – mondta el a díjátadó ünnepségen Papp Dóra, a Krétakör Alapítvány ügyvezetője. Ő úgy látja, hogy valami olyasmitől félünk, amit nem ismerünk. Abban segít az ARC és a MACIARC – amelyet a civil szervezetek és kreatív ügynökségek számára írnak ki –, hogy ezeket a sztereotípiákat lebontsuk. A kiállítás arra a problémára is kíván reagálni, hogy folyamatosan el kell magyarázni, miért van szükség civilekre, kik is azok a civilek, mit csinálnak – mutatott rá Papp Dóra.

Az alkotásokat látva számos értelmezési lehetőséget kap a néző arra, hogy mit is jelent az, ha valaki civil. A díjazottak közül van, aki szerint minden ember civil, más úgy látja, hogy az a polgár civil, aki nem az államot képviseli, illetve az is, aki megéli a helyzetet, de nem alakítja azt. A harmadik helyezett, Gollowitzer Szabina azt érzékeli, hogy a civil mára szitokszóvá vált, akárcsak a liberális.

A Felvonulási tér éjjel-nappal nyitva áll a látogatók előtt, legyenek azok bármely korosztály, bármely társadalmi réteg tagjai. Nincsenek keretek, nincs teremőr, falak és kerítések sem veszik körbe a plakátokat. A nyolcvanöt ötletgazdag alkotást nézve azonban mégis felmerül a kérdés, hol marad ez a szabadság és kreativitás a mindennapokban? Bár az ARC nem válaszokat ad, hanem még több és több kérdést vet fel, talán erre az egy dilemmára akadhat megoldás, a második helyezett plakát segítségével. A magyar kreativitás csúcsa, az eső esetén szakszerűen kihelyezett szalaggal körbevett sárga felmosóvödör mindannyiunk számára ismerős lehet. Ez sem sugall mást: vödör, civil, magyar. Egy kaptafára megy.

Vizuális piknik

Az embereknek nem a plakátokból, hanem az utcákat eluraló harci propagandából van elegük - véli Geszti Péter, az ARC plakátkiállítás egyik alapítója.

- Mit jelent Önnek a fogalom: civil?

- Civil az, aki felismeri, hogy nincs sikeres individuális élet a közösség nélkül, tehát olyan ember, aki össze tudja és akarja egyeztetni az önérdekeit a közösség érdekeivel. Aktívan részt vesz az adott közösség alakításában. Felelősséget vállal azért, hogy ne csak történjenek vele a dolgok, hanem önmaga is részt vegyen a közös ügyekben.

- Az itt látható civilek plakátjai is csak együtt tudnak működni?

Nem gondolom. Minden egyes plakát egy-egy civil szervezetet képvisel, s amikor az ember ezeket egy csomagban tekinti, akkor valóban a magyarországi civil szféra szólal meg belőlük. Ez is nagyon sok atomizált részből áll, amelyeket ideje lenne összekapcsolni, de ez a civilek feladata.

- Lehetnének ezek az alkotások politikai plakátok is?

A kormányzati plakátok végtelenül leegyszerűsítettek, olyan üzeneteket hordoznak, amelyek minden társadalmi célcsoportnak érthetőek. Az ARC plakátok általában plusz jelentéstartalmat hordoznak, valamilyen kód kell hozzá, hogy az ember megfejtse őket, és legtöbbször humor rejlik bennük. Inkább reaktívak a politika húzásaira, és egyes emberek véleményét mutatják, nem egy megkonstruált politikai üzenet elemeit. Ez tehát teljesen más műfaj.

- Elegem van a plakátokból! – áll az egyik kiállított darabon. Mit tapasztal, mennyire van elegük az embereknek az ARC plakátjaiból?

- Szerintem nem az ARC plakátjaiból, hanem az utcákat elöntő, állandó harci helyzetet sugalló propagandából van elegük. Az ARC kiállítás, ha úgy tetszik egy vizuális piknik, ahol az emberek sétálgatnak, nézelődnek, gondolkodnak, és megszabadulnak bizonyos frusztrációiktól, azáltal, hogy találkozik a plakátok által megfogalmazottakkal. Az ARC egyik lényege, hogy párbeszédet teremt, a plakátok nem csak egy irányúan üzengetnek, hanem kérdéseket tesznek fel.

- Ha ez a szellemiség jelen van, akkor miért nincs politikai változás?

- Azért nincs, mert nincsen olyan alternatív politikai erő Magyarországon, amely képes lenne olyan mondást, programot vagy személyt produkálni, amely vagy aki maga köré tudja gyűjteni a sok fajta, a jelenlegi állapotokkal elégedetlen társadalmi csoportot. Ez ilyen egyszerű dolog.