Győztünk, már megint. A látszat ellenére. Hiába utasította el a bíróság a magyar - és a szlovák - keresetet a kvóták ügyében. Itt csak nyerni lehetett. Egy picit persze jobb lett volna, ha a magyar kormánynak adnak igazat. De ha nem, akkor sincs semmi baj. Sőt!
Most aztán pláne meg lehet mutatni, mennyire következetes ez a rendszer. Régi és új érveket sorolnak unalomig. Előbb a kijelölt megmondóemberek, aztán maga a kedves vezető is. Az ítéletet tudomásul vesszük (mert tiszteljük a szabályokat). De ettől szemernyit sem változik a politikánk (migránsokat be nem engedünk). Az igazi csata csak most kezdődik (pedig eddig is milyen kitartóan harcoltunk).
A lényeg, hogy a magyar emberek lássák, csak ránk érdemes szavazni. Mert mi éltetjük a félelmeit és az aggodalmait. Mert mindenütt ellenségeket látunk. A szövetségeseink is azok, hiszen megvalósítják a legfőbb gonosz (Soros) terveit, miközben hazai ügynökei állandó aknamunkát végeznek. És mindettől aztán csak mi védhetjük meg a híveket.
Történjen bármi, nem térünk le a magunk választotta útról. Ha kell, magunkkal rántjuk az egész országot. Majd mi megmutatjuk - ahogy eddig is -, hogy él még a magyar virtus. És csak az a jó, amit mi teszünk. Vagy példát vesznek rólunk és legalábbis alkalmazkodnak hozzánk, vagy mindenkit tudunk sajnálni. A kerítés marad, akár adnak hozzá egy kis pénzt, akár nem. Mert nekünk nemcsak az a történelmi küldetésünk, hogy a magyarokat megvédjük, hanem az is, hogy az egész európai civilizációt. Akkor is, ha az egész világ ellenünk van.
Ilyen hozzáállással már sokszor győztünk. Akkor is, ha vesztettünk. Csak jól kell egymás mellé helyezni a tényeket, az érveket, és minden a javunkra válik. Így jutunk el a 2018-as választásokig. Amikor ismét nyerünk. Ha körülöttünk mindenki beledöglik is.
