- A népek egymás mellett élésének lehetségesnek kellene lennie. Ha nem az, akkor a pokolban élünk. Ez a kérdés a civilizáció alapjára vonatkozik és Európa problémája is - válaszolta Miljenko Jergovic lapunknak arra a kérdésre, megvalósítható-e egy olyan sok nemzetiségű térségben a béke, mint a volt Jugoszlávia területe. -Ha nem tudnak az emberek egymás mellett élni, akkor Európa sem lehetséges és akkor csak Hitler lehetséges. Európához így azoknak lesz joguk, akik a legerősebbek. Ha ez így volna, akkor semmi esélyünk Boszniában, Horvátországban vagy Szerbiában, de önöknek sincs Magyarországon - mondta Jergovic, akinek regényeiben a délszláv térség 20. századi eseményei állnak a középpontban. Most magyarul megjelent Gloria in excelsis című regénye három történetszálat visz egymás mellett: egy kresevói szerzetes évekig tartó elbeszélését, aki följegyzi, hogy egy tűzvész után milyen viszontagságok árán tudják újjáépíteni a kolostort a török uralom alatt.
A másik két történet a második világháború végén játszódik. A szövetségesekhez átszökött pilóta pár hónapját beszéli el, akinek Szarajevóra kellett bombát dobnia. A harmadik, bő egy órát felölelő elbeszélés a bombatalálat alatti légópince felügyelőé. A regényben az idő különösen működik: évszázadokat utazunk, egy bomba hónapokig zuhan. - A 18. század félig legendássá vált múlt. Az idő lassabban telt és egy kolostor krónikájában mindent dokumentáltak. A 20. században az idő gyorsan telik, nem lehet mindent rögzíteni. Egy bomba túl gyorsan zuhan ahhoz, hogy följegyezhessük. Hogy elmesélhessük ezt is, a 18. századi történet lelassítja az időt - mondta Jergovic, aki azoknak az embereknek az írója, akik eredeti nyelven olvassák a műveit. A volt Jugoszlávia népeinek nyelvét használja a regényeiben, így az, hogy etnikailag horvát, nem fontos.
A délszláv térség történelme traumákkal terhelt, Jergovic ezek közül a második világháborúval kiemelten foglalkozik. -Az összes balkáni háború közül a legfőbb volt a második világháború. A többi háború ebből következett, tulajdonképpen nem is újak - mondta az újságíróként is dolgozó Jergovic, akinek említett regényében a történetek vége a Tito éra kezdete is. Mit jelentett a jugoszláv vezető korszaka utáni nosztalgia? -A nosztalgia egy olyan idő feletti bánkódást jelent, ami sosem létezett. Másrészt az ember fiatalkora után is bánkódik és megszépítjük a dolgokat. Az emlékezés Jugoszláviára a dolgok megszépített képe - fejtette ki Jergovic és hozzátette: -Viszont azok, akik a nacionalista, antikommunista hisztériában szenvednek, megpróbálnak elcsúfított képet adni a múltról. Jugoszlávia egy paradox ország volt, senki sem emlékszik rá úgy, amilyen valójában volt. A kommunista országok közül ugyan a legliberálisabban működött, viszont nem volt parlamentáris demokrácia. Amikor választani lehetett, szét is esett.
A délszláv háború kirobbanása közelebbi esemény, mint a második világháború, amelynek túlélői egyre kevesebben vannak. Hogy állnak az érintett országok a Magyarországon sokat emlegetett történelemmel való szembenézéssel? -Ha összehasonlítjuk, hogy emlékeznek az emberek a második világháborúra és a nemrég történt konfliktusokra, nincs különbség abból a szempontból, hogy az értelmezés szelektív. Mindkét esetben az a rögeszme érvényesül, hogy mások igazságtalanságot követtek el ellenünk, mi viszont ártatlanok vagyunk. Ez a narratíva erősebb az emlékezésnél - mondta és hozzátette: Magyarországon is létezik ilyen, méghozzá Trianon. Nincs jelentősége, hogy már senki sem él, aki a trianoni békeszerződés idején élt, vagy aki emlékezne a Trianon előtti időkre. Viszont létezik egy meggyőződés, ami minden másnál erősebb.
Jergovic regényében több szereplő hagyja el az otthonát más-más okból és többen rosszul járnak. Ő Szarajevóból költözött Zágrábba 1993-ban. - Az én elköltözésemben nem volt semmi drámai, természetes, hogy az ember élete folyamán egyik városból a másikba megy. Viszont érdekel azoknak a története, akiket erőszakkal űztek el. Azért is, mert olyan családból származom, amelynek tagjai az Osztrák-Magyar Monarchia különböző részeiből érkeztek - mondta és hozzátette: mindannyian menekültek leszármazottai vagyunk, csak van, aki ezt nem tudja.