Az ókori Athén agorája a közviták tere volt: a politikai élet központja, ahol a polgárok megvitathatták és eldönthették közös ügyeiket. A modern politika képviseleti rendszerei e feladatot a parlamentek falai közé helyezték, a belépés, a vita és a döntés jogát szigorúbban szabályozzák. Az állampolgárok választott képviselőik útján vitatkoznak és döntenek, akárcsak a régi viccben: „A konyak a dolgozó nép itala, amelyet a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság választott képviselői útján fogyaszt.”
A Közös Ország Mozgalom augusztus végén Agorát épített az Országház mellé. Az új vitatér önmagában is a kiüresedő parlamenti munka kritikája. Az Ország Házában jelenleg nem a közös ügyeinkkel foglalkoznak – üzeni a mozgalom. Az Agorában nyilvános viták, előadások, filmvetítések, a pártok nyílt egyeztetései kapnak helyet. Közös országot, a képviselők megválasztásának igazságos és arányos rendjét tervezik benne. A cél egy új választási rendszer kidolgozása, majd elfogadtatása az Országgyűlésben az együttműködő pártok segítségével.
Szép cél, nemes kezdeményezés. De mi van akkor, ha a kétharmados többséggel kormányzó koalíció mégsem fogadja el azt az igazságos választási rendszert, amiben addigra valamennyi ellenzéki párt, állampolgárok, aktivisták, szakértők és politikusok egész serege megegyezett és beterjesztett? E kérdés – érthető módon – nagyon sokakat foglalkoztat…
Az Agorában levetített első film, az „Egy diktátor megbuktatása” egy szerb fiatalokból szerveződött mozgalom, az Otpor! (magyarul: Ellenállás!) akcióit és Szlobodan Milosevics jugoszláv államfő végnapjait mutatta be. Milosevics véreskezű diktátor volt: kegyetlen háborúk, etnikai tisztogatások egész sorát indította el, ellenzéki tüntetéseket veretett szét, választásokat csalt el. Az ellenálló aktivisták tudták: erőszakkal nem győzhetnek a hadsereget és a rendőrséget vasmarokkal fogó diktátorral szemben. Mégis elérték a céljukat, mégpedig békés úton, erőszak nélkül. Hogyan? Az erőszakmentes ellenállás ezernyi apró technikájával, a nép mozgósításával. No meg azzal, hogy tárgyalóasztalhoz ültették és megegyezésre bírták az akkoriban éppen 18 pártra (!) szakadt ellenzéket.
Az Otpor! meghatározó alakja, Szrgya Popovics a napokban a Közös Ország Mozgalom meghívására Budapestre látogat. Útmutató a forradalomhoz címmel nemrég magyarul is megjelent könyvét csütörtök este az Agorán, péntek délután az Írók Könyvesboltjában mutatja be. Beszélni fog arról, hogyan buktatták meg szerb aktivisták Milosevicset az ezredfordulón, egyiptomi aktivisták pedig Mubarakot az „Arab tavasz” idején. Hogyan döntöttek meg véreskezű diktátorokat békés, erőszakmentes eszközökkel. Beszélni fog Gandhi útjáról és sikerének okairól.
Magyarországon ma senkinek nincs akkora hatalma, mint egykor Milosevicsnek vagy Mubaraknak volt. A rendszer sem olyan erőszakos. Példák sora mutatja: semmi sem tart örökké, az elnyomás megszüntethető. Jó, ha tudjuk: van forradalom erőszak nélkül is.
