Ha egy a világ pénzügyei iránt legalább csekély mértékben érdeklődő, baráti társaságnak feltennénk azt a látszólag könnyű kérdést: magyar vonatkozásban mi is a közös Rómában, Hamburgban, Párizsban, New Yorkban, Buenos Airesben és Bejrútban, akkor sikeres válaszra aligha számíthatnánk. Hacsak a megkérdezettek között nem akad egy a Magyar Nemzeti Bankkal szorosabb kapcsolatot ápoló személy, aki természetesen rávágná, hogy ezek a nagyvárosok adnak helyt a jegybank külföldi irodáinak. Tegyük hozzá: feleslegesen. Mindegyikükben serénykedik egy irodavezető, akinek elvileg közgazdasági-pénzügyi elemző, no meg az elmaradhatatlan asszisztens segíti a munkáját. Pedig a feladatuk a monetáris elemzés és kutatás, és az MNB kapcsolatának "erősítése a világ vezető jegybankjaival." Attól a csekélységtől most tekintsünk el, hogy New Yorkban és Hamburgban nem működik jegybank, a bejrútit is csak erős képzelettel lehet a meghatározók közé sorolni, viszont az kétségtelen tény, hogy onnan származik az úgynevezett libanoni hurok, amellyel a bűnözők forradalmasították a készpénzkiadó automaták kifosztásának módszereit. Buenos Airesből is legfeljebb gazdag élménybeszámolókra számíthatnak Matolcsyék arról, hogy milyen az élet az államcsőd után. Egy-egy iroda bérleti díja a havi kétmillió forintot is meghaladja, az alkalmazottak bérterhei és költségei sem lehetnek csekélyek. Aki mindezt sokallja, annak azt üzenik a jegybankból: "az ott dolgozók által kiépített szakmai kapcsolatok a Magyar Nemzeti Bank munkája során több területen és formában hasznosulnak, amelynek számszerűsítése nem lehetséges”.
Mi mégis megkíséreljük elvégezni a számszerűsítés műveletét, az eredmény tán nem meglepő: aligha haladhatja meg a nullát. Mindamellett jóindulatú naivitás, hogy a New York-iak bennfentes, magyarul kiszivárogtatott információkhoz juthatnak. Ahhoz, hogy az amerikaiak esetleg fontos dolgokról beszámoljanak a magyar kollégáiknak, nem a jelenlegi MNB-ben kell dolgozni. Egy olyan bankban, amely arról híresült el, hogy az egész Európában tiltott monetáris finanszírozási műveleteit leplezi a napjainkban részben összevont alapítványainak állampapír-vásárlásain keresztül. Már az is megbotránkoztató módszer volt, hogy ezeknek az értékpapíroknak a kereskedelmi pénzügyi tranzakcióiba a Matolcsy György egyik unokatestvéréhez köthető bankot vonták be, amelynek sem az ilyen műveletekben, sem másban semmiféle gyakorlata nem volt, hiszen múltja sincs. Ez azonban nem jogsértő, mindössze gyanús. Azt azonban nehéz lesz kivédeni, hogy korábban államkötvények segítségével finanszírozta magát a központi költségvetés. A tiltott monetáris finanszírozás szabálya szerint a jegybankok nem vehetnek ezekből a kötvényekből. Ha megteszik, mint ahogy az MNB megtette, akkor állami feladatokat vállal át, és ezzel pénzügyi előnyöket nyújt az államnak, ami tilos. Az Európai Központi Bank is vizsgálja az ügyet. S ha megállapítják a kötelezettségszegést, akkor elindulhat ellenünk az eljárás. Ezen még a külföldi irodák sem segíthetnek.
