Az absztrakt művészet elvontságából adódóan szinte bármilyen geometrikus formát ölthet, a nemrégiben nyílt Különutak. Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció című kiállítás pedig arra világít rá, hogy ez a művészet bárhol és bármikor meg is jelenhet. Ugyan sokszor szürke házfalak vagy épületbelsők között megbújva is, de több absztrakt él velünk és mellettünk, mint ahogy gondolnánk. A Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár közös kiállítása a német képzőművész munkásságát és a magyar absztrakt művészet – elsősorban épületplasztikákon megjelenő – elemeit mutatja be.
„Karl-Heinz Adler azon művészek közé tartozik, akik egy olyan avantgárd meggyőződésében osztoznak, amely úgy tartja, hogy a megismerés, az ismeretnyerés a stílusban található, nem a tartalomban. A fő értéket a formának tulajdonítják, nem pedig az ábrázolt tárgynak, ez egyúttal minden figuratívról való lemondást jelent. Ebből a meggyőződésből olyan művészet alakult ki, amelyet a precízió, a tökéletesség, a formalizmus és a geometriai absztrakció jellemez. Egyesek konkrét művészetről beszélnek, konkrét: amely a matériára vonatkozik, mások absztraktról, amely az ábrázolás tárgyára vonatkozik” – mondta el a megnyitón Michael Müller-Verweyen, a budapesti Goethe Intézet igazgatója.
A Kassák Múzeum kiállítása a német művész 1950-től napjainkig tartó képzőművészeti tevékenységét foglalja össze. Adler a 80-as évekig nem jelenhetett meg a kelet-német művészeti életben, de betonból készített geometrikus elemeit épülethomlokzatok, térhatároló falak díszítéseként alkalmazták Berlinben és Drezdában egyaránt. Hasonlóképp volt ez a Kádár-kori magyar művészetirányítás során is, amelyre a Kiscelli Múzeum kiállítása világít rá, bemutatva, hogy a magyar épületeken hogyan jelent meg a korban a geometrikus absztrakció, milyen társadalmi és kultúrpolitikai tényezők kísérték a folyamatot, és kik voltak a műfaj jeles képviselői.
Farkas Ádám - Budaörsi út: a NÉBIH székháza, alumínium fríz.
A kiállított művek nem csak az absztrakció szerelmeseinek nyújthatnak élvezetet, bárki, aki nyitott szemmel jár az országban, vagy akár csak Budapesten, ismerős falakra, boltozatokra bukkanhat aluljárókból, terekről, általános iskolákból. A darabok magukért beszélnek, abban a korszakban amikor nem volt szabad mindent kimondani, így élték meg a művészek a bennük forrongó érzelmeket és kifejezési vágyat. A színek – vagy épp azok hiánya –, a formák és a felhasznált anyagok kontrasztja jól felismerhető belső feszültséget sugall, amellyel könnyedén tudunk azonosulni.
A kiállítás arra hívja meg a nézőket – amelyről Felkai András is beszélt megnyitó beszédében a Kiscelli Múzeumban –, hogy gondolkodjanak a múzeumi kereteken túl, újra és újra átértelmezve a művészetet és annak különböző kifejeződési formáit. Ehhez a gondolathoz remekül társul a Köztérkép Kiscelli Múzeummal közös projektje, amely a múzeum falain túl is igyekszik bemutatni a képzőművészet és az épületdíszítés kapcsolódási pontjait. Az elkészült, több mint negyven helyszínt felsorakoztató térkép azonban még közel sem teljes, így a múzeum arra kéri a közönséget, ők is szálljanak be a kutatómunkába, ezzel missziójukat is megvalósítva, amely a város tereit kitágított múzeumként, a múzeumot diszkurzív térként kívánja értelmezni. Az utcák és terek számos feltáratlan titkot rejtenek magukban, legyünk hát résen, mert bármelyik sarkon szembejöhet egy műalkotás.
Infó:
Különutak. Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció
A Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár közös kiállítása
Szeptember 17-ig látogatható.
