Ha már nálunk van a Putyin-vizittel egybekötött cselgáncs-világbajnokság, megpróbáltam kicsit belemélyedni a dologba. De be kellett látnom: hülye vagyok hozzá. Mármint a cselgáncshoz, bár Putyin sem piskóta. Azt sem tudtam igazán méltányolni, hogy ezen a vb-n új szabályokat teszteltek, például, hogy „az egy mérkőzésen elért két vazari nem ér ippont”. Ha nem, hát nem, gondoltam, és hanyagolva a szótárazást, továbbléptem: „Az eddig jukónak értékelt akciókat vazarinak kell ítélni”. Nem tudom, miért jó ez, ha az a bizonyos vazari úgysem ér egy nyavalyás ippont se, bármit is jelentsenek e rejtélyes szavak. De mindegy, ha mostantól annak kell ítélni, én aztán nem állok a haladás útjába. Végül is a politikában, sőt az igazságszolgáltatásban is számos dolog van, amit újabban másképp kell megítélni, mint régen. Itt van mindjárt a lopás vagy a választási csalás esete.
Annyit azért megértettem a dzsúdó fogásaiból, hogy az egész emlékeztet a politikára. Nekem különösen tetszik az „o-szoto-guruma” (na ugye, valami azért csak ragadt rám!), amikor is az ellenfél két lábát egyszerre rúgják ki. Szakasztott így cselekedett a kormány, amikor a migránspárti sorosbrüsszel képében jelentkező ellenfélnek egyszerre két lábát, a civil szervezeteket és a CEU-t is kirúgta. A győzelemhez, mint olvastam, egyébként is az kell, hogy döntsd fel a riválisod, vágd hanyatt, vagy nyakát leszorítva kényszerítsd rá, hogy fuldokolva ő maga adja fel. Ezt a politikában demokratikus választási versenynek hívják. Nem tudom, hogy a cselgáncsban pontosan mit jelent a „söprés”, de nagyon ígéretesen hangzik, amikor az útmutató szerint a harcos „söprést végez. Gyorsan kell végrehajtani.” Erről a gyors söprésről hosszan tudnának mesélni a médiában vagy a közigazgatás területén.
Bár talán nem erre a sportra születtem, mint a szakirodalomból megállapítottam, legalább a szabálytalanságokat sem lennék képes elkövetni. Kizárt, hogy valaha is sikerülne „lábfejemet az ellenfél gallérja alá dugni”, ami szigorúan tilos. Női szemérmem és jó nevelésem visszatartana attól a tilalmazott mozdulattól is, hogy „egy vagy több ujjat az ellenfél nadrágjának szárába dugjak”. Hát hogy venné ki magát!
A cselgáncs nemcsak szép sport, de roppant hasznos is. Éspedig nemcsak a test és a lélek nemesítése szempontjából. Putyin ifjúkori dzsúdós haverjai az állami olajüzlet környékén milliárdokat szereztek. Nálunk persze ez elképzelhetetlen volna. Ha csak nem fociban, de az más.
Mivel a cselgáncs ilyen remek dolog, nem is értem, miért találgatták annyit, miféle mögöttes okból jár erre az orosz elnök és több minisztere. Szerencsére a máskor egymásra acsarkodó Fidesz és Jobbik uniszónó kijelentették, hogy nincs ebben semmi. A külügyminiszter és a jobbikos Gyöngyösi Márton is leszögezte: a lényeg a dzsúdó. Putyinnak „ez a nünükéje” - világította meg Gyöngyösi. És Putyint tényleg a verseny hozta ide. De nemcsak a cselgáncs. Az, amelyik éppen kettejük: a Fidesz és a Jobbik között zajlik. Az elnök versenyeztet: két kedves partnere közül melyik szolgálhatja jobban az érdekeit. Amelyek világosak. Látványosan megbontani az Unió egységét az ukrajnai konfliktus és az Oroszország elleni szankciók tekintetében, bizonyítani, hogy van rés a bástyán. Vannak, akik e tekintetben Magyarországot egyenesen faltörő kosnak nevezik. A kos szerepét mindkét párt szívesen eljátszaná, elpróbálták már néhányszor, brüsszeleztek eleget, mindketten el is ítélték a szankciókat. Ilyenkor jöhet a szereposztó dívány: legjobb, ha mind a kettő produkálja magát. A Jobbikkal való baráti viszony (a párt által hevesen tagadott sajtóhírek anyagiakról is szóltak) beleillik a régióban alkalmazott orosz stratégiába. Putyinék mindenütt az unióellenes szélsőséges erőket gyámolítják, biztatva nacionalizmusukat is. Kiszivárogtak az elnök emberének, Szurkovnak, a „moszkvai Habonynak” tulajdonított e-mailek. Eszerint azon dolgozott, hogy a Jobbik és a 64 Vármegye Mozgalom emeljen szót (látszólag) a kárpátaljai magyarokért, kezdje el Ukrajna szétszedését. Az ukrán követség előtti tüntetésig, nyilatkozatig el is jutottak.
Ám a Jobbik ellenzékben van, kevesebbet tehet, és Simicska jóvoltából most kevésbé van rászorulva orosz pénzre. De Magyarországon kormányon is egy jobbszélre húzó párt van. Nem nagy barátja az EU-nak és a Nyugatnak, híve viszont saját tőkefelhalmozásának. Meg kell vele értetni, hogy a paksi beruházásból (amit - micsoda véletlen! - a Jobbik is támogat) akkor kaszálhat nagyot, ha teljesít. Elkél a figyelmeztetés, mert Putyin februári látogatása ellenére márciusban Orbán vissza-pávatáncolt: nem merte megvétózni az oroszellenes szankciókat. Rossz fiú, hát nem tudod, hogy van másik vas is a tűzben? Ha nem szeded össze magad, a választáson helyetted a Jobbik kaphatja az orosz hátszelet. Vagy mind a ketten.
Verseny van, cselekkel és gáncsokkal. A TASZSZ idézi, ahogy Putyin iskolázza Orbánt. Nemcsak dzsúdóból. „Elmondom majd az elméletet”. Orbán összehúzza magát: „Próbálok tanulni”.
Ja! Amíg Putyin itt volt a vb-n, sem a magyarok, sem az oroszok nem nyertek.