Szeptember 2-án újra kezdődik az X-Faktor televíziós tehetségkutató show az RTL Klubon. A műsorsorozat 2010-ben indult Magyarországon, idén a hetedik évad lesz látható. A versenyzők négy kategóriában: lányok, fiúk, csapatok, 25 év felettiek – indulnak, több lépcsős válogatást követően kerülnek az élő show-ba. A zsűri tagjai mentorok is egyben, azaz nem csupán határoznak a továbbjutásról, ha a közönség szavazatai nem döntöttek, hanem szakértőkkel együttműködve segítik is a versenyzőket. Az első évadok másfél-kétmilliós nézettséget hoztak, de az X-Faktor a mélyponton is több százezer nézőt vonzott a képernyők elé.
„Nem mindegy, hogy élőzenés koncertezésben tud valaki továbblépni, vagy haknibajnok marad” - utal a tehetségkutatókkal kapcsolatos egyik rendszeresen felvetett problémára Horváth Gergely rádiós műsorvezető-szerkesztő, a Petőfi Rádió volt felelős szerkesztője. A hazai popzenei piac szakértője szerint a tévéshow alkalmas arra, hogy megmutassa a tehetséget, de felgyorsít egy szakmai érési folyamatot. „Elmarad a kísérletezés időszaka, nincs idő az akklimatizációra.”
Az X-Faktor eredetije 2004-ben Nagy-Britanniában indult Simon Cowell ötlete alapján. „Cowell tehetségkutatóként dolgozott egy lemezkiadónál. A show businesst értő emberek találták ki a tévéműsort, amely a zeneipar számára keres új sztárokat. ” - mesél a kezdetekről Horváth Gergely. A hangsúly a zeneipar szón van. „Ez show keretein belül értelmezhető tehetségkutatás, belső dramaturgiával, manipulációval és a cél a műsor sikere, ami elsősorban a nézettségben mérhető.” Mindennek ellenére az X-Faktor nem kiszámítható: ”Nem feltétlen a győztes lesz a leghíresebb. A One Direction fiúcsapat a brit X-Factor-ban 2010-ben harmadik lett, mégis világsztár.” - hoz példát Horváth Gergely.
A műsor arra alkalmas, hogy megmutassa a tehetséget, de az már a versenyző személyiségén múlik, hogy tud-e élni a lehetőséggel. „Veszélyes, ha valaki az álmai megvalósulását várja, és nem méri fel hideg fejjel, hogy ez csupán egy lehetőség az ismertség megszerzésére, amely később beváltható fellépésekre.” A kettősséget konkrét példákkal érzékelteti Horváth Gergely: „Rúzsa Magdi mezítláb a színpadon állva még AC/DC-t énekelt, önállósulva már megvalósította saját zenei világát és a magyar popkultúra meghatározó személyiségévé vált. Fehérvári Gábor Alfréd, azaz Freddie, a Dal 2016 győztese hiába volt az Eurovíziós Dalfesztivál magyar küldötte, mindössze 1-2-3 dalos repertoárjával és saját zenekar hiányában azonban nem tudta még megmutatni, hogy valójában ki is ő.”
Az igazi talentum át tudja lépni a műfaji határokat, képes fellépni a saját kicsi, alternatív közönsége előtt és milliós nézettségű tévéshow-ban is. „Ezt bizonyítják a most kezdődő évad mentorai is, akik mindannyian tehetségkutató-versenyzők voltak: Radics Gigi, Gáspár Laci, ByeAlex és Puskás Peti. Utóbbi két zenész megtalálta az undergroundból a mainstreambe vezető és a fordított utat is. Mind a négyen alkotó zenészek, és ez garanciát adhat arra, hogy a műsorban fontosabbak lesznek a képességek, mint az eladhatóság. A versenyzők mentális állapotával talán lehetne nagyobb felelősséggel törődni, de kívülállóként nincs rálátásom a valós belső viszonyokra” - bizonytalankodik Horváth Gergely, aki újabb aspektust is felvillant: „Az X-Faktor sajátos zenei esztétikát is ad, a brit verseny győztese mindig vezeti a karácsonyi toplistát, és mindig megszületnek az ún. ellendalok is”
Wolf Kati, az X-Faktor első hazai évadában hetedik fordulóig jutó énekesnő profiként érkezett a tehetségkutató műsorba. „Gimnázium óta énekeltem, sokáig úgy éreztem, hogy magától eljön majd az ismertség. A gyermekem születése után jöttem rá, hogy nem létező szcenárió, hogy énekelek egy jazzklubban, ahol felfedez egy mindenható producer.” - mesél jelentkezése legfőbb motivációjáról. „Sok olyan ember van, akinek szakmai körökben jegyzik a nevét, de a nagyközönség nem ismeri. Ám a tehetségkutató show a legnagyobb lehetőség az ismertség megszerzésére. Olyan fórum, ahol hetente látható az ember a képernyőn, újságok címlapján szerepelhet, másutt ilyen lehetőség nem adódik.” - említi Wolf Kati. „A produkciók zenei részéhez értettem, de a show business-hez nem. A koreográfia, a rendezés, a stylist, a világosítás, stb. külön-külön szakterület, és ezek legjobbjai dolgoztak a stábban. Az X-Faktornak komoly köze van ahhoz, hogy 2011-ben kijutottam az Eurovíziós Dalfesztiválra. Az őszi új koncertem rendezését pedig olyan szakember vállalta, akit a műsorban ismertem meg. ” - utal a folytatásra az énekesnő.
Ami az esélyegyenlőséget illeti, Wolf Kati a rizikót említi: „A közönséget nem érdekli, hogy van-e 20 év zenészmúltja valakinek, vagy egyenesen a fürdőszobából érkezett. Sőt, az előbbinek több a veszítenivalója, a nagyobb kockázat pedig nyomasztó lehet.” A további karrierben persze számít a tapasztalat. „Sokat jelentett, hogy tudtam, milyen egy stúdió, ismertem a közeget.”
A műsorkészítők szereplők iránti felelősségéről szólva Wolf Kati arról beszél, hogy ez elsősorban egyénfüggő, az esélyt hangsúlyozza és hozzáteszi: „Senki nem mondja, hogy innen kezdve egyenes az út. Az X-Faktor jó indítás, de utána nagyon sok mindenen múlik az érvényesülés. Lehet-e valakivel együtt dolgozni, alázattal viszonyul-e ahhoz, amit csinál, tesz-e bele elég energiát, és nagy a szerepe a szerencsének is.” A popsztárok „túltermelésének” említésére pedig optimistán reagál: „Mindig jön egy olyan figura, aki érdekes és megmarad.”
A Karancslapujtőn született, televíziós szereplése előtt közmunkásként dolgozó Oláh Gergőnek egészen prózai volt a motivációja akkor, amikor sokadszor tévés tehetségkutatón indult. A havi 50-60 ezer forintból tengődő, mindig mindenütt éneklő vagy dúdolgató kétgyerekes családapa célja a szerepléssel elsősorban az volt, hogy ki tudjanak lépni a szegénységből. „Nem sztár akartam lenni, hanem megfordítani a családom sorsát. A verseny kezdetekor a közmunkáért kapott biztos pénzt kockáztattam, de úgy éreztem, nincs veszítenivalóm.” - emlékszik a harmadik szériát megnyerő, hívő keresztény énekes. „Egyik pillanatban még árkot tisztítottam, a másikban pedig már mindenki felismert. A rengeteg kísértéstől a szilárd elhatározás mentett meg: senki és semmi nem szakíthat el a családomtól és nem adok alább az elveimből sem.” - meséli és hozzáteszi: „A hűséget reklámoztam, és ezt egy idő után tiszteletben tartotta a közönség is. Igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy megnyerni könnyebb egy ilyen versenyt, mint benn maradni a körforgásban, és megtartani az ismertséget. Ahhoz, hogy az elmúlt öt évben ez sikerült, sokak segítségére, kemény munkára és az én törtető jellememre volt szükség.” - beszél a folytatásról.
Oláh Gergő büszke arra, amit elért. Nemcsak platina albumára, klipjeire, zenekaralapítására és színházi szerepeire, hanem díjaira is. Különösen a 2015-ben elnyert Nemzetiségekért díjra, mert szívügye, hogy tegyen valamit a hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalokért. A sikeres turnék fényében sem feledte, honnan jött. Több száz táborban mesélte már el történetét, és ezzel kapcsolatban sző még terveket: „Hátrányos helyzetű falvakat szeretnék járni, vinnék magammal mást is, akinek sikerült kitörnie, orvos, tanár, vagy ismert művész lett, mert muszáj jó példát mutatni. Hatalmas a visszamaradás ezeken a helyeken, sokan nem is érdeklődnek az új dolgok iránt és már ki sem akarnak törni abból a miliőből, amelyben élnek.„ - mesél a zenei karrierhez hasonlóan fontos céljáról Oláh Gergő.
Eddigi nyertesek:
2010. Vastag Csaba (25 év felettiek)
2011. Kocsis Tibor (25 év felettiek)
2012. Oláh Gergő (Fiúk)
2013. Danics Dóra (25 év felettiek)
2014. Tóth Andi (Lányok)
2016. Opitz Barbara (Lányok)
