Milyen jó lett volna látni annak a magyar családnak az arckifejezését, amikor Londonban turistáskodó fiam kérésükre átvette telefonjukat, hogy lefényképezze őket. Nem az amerikaiak által világszerte népszerűsített "cheese" szóval biztatta őket, hogy mosolyogjanak, hanem magyar számokkal. Edzs, ketto, harom, mondta, és a magyar család - a fiam szerint - azonnal nevetgélni kezdett. Mint minden magyar ilyen körülmények között, a család roppant boldog volt, sőt hálás, hogy valaki tud egy pár szót magyarul.
Hamarosan kiderült, hogy Dani fiam a számoktól eltekintve bizony csak néhány magyar szót ismer. Amikor a család rákérdezett, megmagyarázta a bizonyítványát. "Apámtól jó néhány durva szót vagy kifejezést hallottam. Amikor az autóban ültünk és valaki elénk vágott, gyakran taxisok, akkor magyarul káromkodott. Elküldte őket a pokolba, de a pokol szó helyett egy másik szót használt." Dani szerint a magyar család azonnal ki is találta azt a bizonyos másik szót. "Ami Anyut illeti", folytatta a fiam, "ő valamikor régen egy könyvből tanulta a nyelvet és kb. ezer szót tud. Ezekből csak egyre emlékszem, ez a szó a csúcsforgalom."
New York-i származású feleségem valóban tanult magyarul pár évtizeddel ezelőtt. Nyelvtankönyve tele volt az átkosban is elfogadható mondatokkal. Ezeket szerette és ismételgette állandóan: "Az udvarias rendőr a sarkon áll." "Hol van az amerikai követség?" Egy-egy mondatot – ahogy mondta, ízük miatt – különösen kedvelt és gyakran ismételt is. "A hegyeket és a völgyeket friss hó fedi." A friss szó a kedvencei közé tartozik. "Friss gyümölcs minden nap", idézi a tankönyvet most is bevásárlás előtt. Első számú kedvence azonban az "énekelni" szó, majd a nehezebb "csúcsforgalom".
Dani fiam emlékezett a csúcsforgalomra, annál is inkább, mert a fényképezés valahol a Hyde Park környékén történt.
Londonról, a magyarokról és a friss szóról jut eszembe a friss washingtoni hír Gorka Sebestyén (Dr. Sebastian Gorka) hétvégi lemondatásáról. Londonban született, anyja-apja magyar, amerikai karrierje a Fehér Házban pár hónapig tartott. Mint maga az elnök, ő sem volt olyan fontos, mint gondolta.
Több újságíró keresett meg idén, hogy nyilatkozzak erről az angol-magyar-amerikai kalandorról. A kéréseket elhárítottam, ez nem az én asztalom. De mint egyetemi oktató érdekelt Gorka doktori disszertációja, amit 1997-ben a mai Corvinus Egyetem fogadott el. Elolvastam. Hadd legyek brutálisan őszinte: ez egy fércmunka, nincs olyan amerikai egyetem, ahol elfogadnák egy mester-, pláne egy doktori (PhD) diploma részeként.
A kérdés még ma is aktuális: hogyan történhetett meg, hogy egy jó hírű magyar egyetem jóváhagyott egy ilyen selejtes, kutatástól mentes irományt?
Ennek utána kellene nézni. Ahogy feleségem mondaná (persze magyarul): "Jobb későn, mint soha."
