“A katonák legnagyobb része rendkívül ki van merülve, de töretlen lelkiállapotban érkezett vissza Angliába. Többen közülük könnyebb sebesülések nyomát viselik. Némelyik arcát többnapos szakáll fedte” - adott hírt a Népszava 1940. június 1-jén a Havas és a Reuter hírügynökségekre hivatkozva arról, hogyan érkezett meg több ezer angol és francia katona a francia Dunkerque-ből Angliába. A lap a hírügynökségi híreken kívül távirati tudósításokat, hadijelentéseket és külföldi újságok lapszemléinek tömkelegét közölte több oldalon keresztül a háborús időszakban, így 1940. május 26. és június 4. között is. Ekkor zajlott a Dinamó hadművelet, melynek során a németek által a La Manche csatorna partjára beszorított 330 ezer szövetséges, angol és francia katonát menekítettek át hadi és civil hajókkal Angliába.
Ha valaki a kezébe vesz egy lapot 1940-ből, először nehezen tájékozódik. Rovatok még nem voltak, a szakszervezeti ügyek mellett simán megjelent egy német hadijelentés a flandriai harcokról, mellette egy öngyilkosság, alatta pedig röviden, ami a gazdasági hírekből kimaradt. Képes illusztrációkat sem használtak, így a harcokról szóló hírek kusza összevisszaságnak tűnhetnek. De az látszik, hogy a lap megpróbált minden információt átadni az olvasónak és ugyan a szövetségesek iránti rokonszenv érezhető, mondhatni, pártatlan közlések ezek. Ami talán azért van így, mert Magyarország még nem lépett hadba, a nyugati front eseményei nagy hatással nem voltak a térségre. Így az ország és médiája is inkább szemlélője, mint érintettje volt az eseményeknek. Szerkesztőségi véleményeket nem közöltek a hadmozdulatokkal kapcsolatban, ahogy a felek ideológiai álláspontja sem igen került szóba, így az olvasó egy pusztán hadi stratégiára lecsupaszított háború szemlélője lehetett. Van egy csoport azonban, akiknek a Népszava igazán szurkolt: ez pedig az angol munkásság, akik a lap szerint erőn felül álltak helyt.
De miért is lehetett izgalmas Dunkerque egy magyar olvasó számára? A cikkekből az derül ki, hogy ez volt a második világháború addigi legnagyobb csatája, és a világ közvéleménye azt várta, mikor csapnak össze végre a főerők és mikor avatkozik be az Egyesült Államok. Itt mutatkozott meg először a “nagy háborúhoz”, azaz az első világháborúhoz képest másféle harcmodor, a lap pedig az olvasók számára próbálta értelmezni, miért nehéz megítélni az állást. Közlik például május 25-én a Daily Telegraph vezércikkéből: “A lövészárkok kora elmúlt és visszatért a mozgóháború, azonban azzal a különbséggel, hogy a hadmozdulatok összehasonlíthatatlanul gyorsabbak, mint azelőtt voltak. A németek előretörése a tenger felé lovasroham mótorsebességgel.”
A lap másodkézből szerzi az infókat, és az így leközölt szövegek jelentős része háborús propaganda. Előfordul, hogy egy egymás mellett lévő francia és egy német hadijelentés ugyanarról az eseményről ír és mindkettő a győzelemről szól. A cikk elején idézett részlet például így folytatódik: “A katonák elmondották, hogy az ellenség a flandriai harcok alatt nagy veszteségeket szenvedett és hogy az angolok katonai szempontból keményen állták a harcot a németekkel szemben. Azonban minden katona ajkáról hallható volt: ‘Az isten szerelmére, adjatok nekünk több repülőgépet.’” Hogy ezt valóban a katonák mondták-e vagy mindez az angol kormány narratívája és a hadiipar felpörgetésének indoklásául szolgál, azt eldöntheti az olvasó.
Fotó: Fox Photos/Getty Images
A Népszava először május 31-én ír a katonák kimenekítésének megkezdéséről. A rengeteg háborús híradásból kibogarászható, hogy a németek fokozatosan szorították be a szövetségeseket, a legszilárdabb pont pedig Dunkerque volt, amit vízelárasztással védtek. A június 2-i vezércikk szerint két okból érdekelheti a nyilvánosságot ez a csata: egyrészt, hogy mennyi katonát sikerül kimenteni, másrészt, hogy mi lesz a német támadás következő iránya (azaz Anglia vagy Párizs) és ez hogy befolyásolja a többi európai ország magatartását. A Dinamó hadművelet 4-én ér véget, a német sajtó lapszemléi már 2-án a szövetségesek teljes vereségéről szólnak, az angol lapok szerint viszont a megsemmisítéstől és megadástól mentette meg az akció a katonákat. A Népszava egy olyan esetről is beszámol, amikor “egy katonákkal zsúfolásig megtelt kisebb hajó időt szakított, hogy kimentsen két repülőt a tengerből, akiknek gépét légiharc alkalmával lelőtték. Az angliai partraszálláskar ezeknek a német foglyoknak is sonkászsemlyét és kávét adták.”
Június 4-én és 5-én a lap tényként közli, hogy a flandriai csatának vége és már a Párizs elleni légitámadás került a figyelem középpontjába. Közlik Churchill június 4-én elmondott parlamenti beszédét, amelyben a harc folytatásáról beszél, de arról is, hogy a 30 ezer főnyi veszteséggel járó, 335 ezer katona kiszabadítása nem győzelem, “a háborúkat nem kiürítésekkel nyerik meg.” Hitler Népszava által is lehozott 6-i napiparancsa szerint “a német hadsereg néhány hét alatt két államot megadásra kényszerített”, Dunkerque elestével “véget ért a világtörténelem legnagyobb csatája”, a németek pedig Párizs felé fordultak, pár héttel később pedig megalakul a nácikkal kollaboráló Vichy-kormány. Ugyan Dunkerque-t akkor a legnagyobb ütközetként mutatta be a sajtó, akkor még messze volt a második világháború és a történelem ténylegesen legvéresebb csatája Sztálingrádnál.
Nagy-Britanniában Dunkerque egyet jelent az ellenállással és a közösségi szellemmel. A franciák számára azonban a dunkerque-i csata a nyitánya Franciaország elfoglalásának és a nácikkal kollaboráló Vichy-kormánynak, így a történeti elbeszélésekben sem foglal el kiemelt helyet. A helyiek azt remélik, hogy a Dunkirk című film nemcsak a turizmust fogja fellendíteni - hiszen ez volt a forgatás helyszíne is-, hanem segít megérteni a franciák szerepét is, akik ahogy azt a film is bemutatja, utcai harcok során védték a peremterületet, hogy rendben folyhasson az evakuálás.
Történészek is vitáznak Dunkerque-ről
- A dunkerque-i eseményeket tanítom emelt- és középszintű órákon is. Jó példa arra, hogy a huszadik századi eseményeknél is előfordul, a történettudomány nem tud megnyugtató választ adni egyes történésekre -mondta lapunknak Maróti Zsolt Viktor, az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium magyar-történelem tanára és az Újkor.hu portál rovatvezetője. - A történészek körében mai napig vita tárgya, miért állt le a német páncélos offenzíva és hogyan tudta a Moszkító-flotta a Dinamó hadművelet keretében kimenekíteni az angol expedíciós haderőt. Lehetséges, hogy Hitler a légierőnek, a Luftwaffénak akart ezzel kedvezni, esetleg számított a különbékére az angolokkal és nem akart elpusztítani ennyi katonát a bombázással, vagy valóban megnyúltak az utánpótlási útvonalak. A 3-4 évvel ezelőtti tankönyvekben még voltak “Nézőpontok” című fejezetek, ezekben az ilyen vitás kérdéseket lehetett a diákokkal megvizsgálni. Ezek az új könyvekből eltűntek, a tananyag pedig tovább duzzadt gazdasági, társadalmi és állampolgári ismeretekkel, így már nincs igazán lehetőség az ilyen készségfejlesztésre - mondta és hozzátette, hogy a jelenleg használt Száray Miklós-féle történelem tankönyv annyit tartalmaz: "A német páncélosok átkeltek az Ardenneken, elvágták egymástól a szövetséges francia és angol erőket. A britek egyetlen eredményes akciója az angol haderő - felszerelésének hátrahagyásával történő - kimentése volt a kontinensről (Dunkerque, 1940. június eleje)."
- Itt a lényeg a félmondaton van. Totális kudarcnak számított ugyanis, hogy a felszerelés és a gépesített eszközök, járművek ott maradtak Franciaországban, ezzel a brit haderő tulajdonképpen a nulláról indult - fejtette ki Maróti Zsolt Viktor, aki szerint eddig egy átlag érettségiző nem nagyon emlékezett arra, mi is történt Dunkerque-nél. Ez a film valószínűleg behozza majd a köztudatba. Tanteremben azonban nehéz volna használni, a film a maga komplexitásában jó. Maróti szerint a második világháború esetében jó az arány a világtörténelmi és magyar történések tanításánál. Viszont a kettő külön, egymás után kerül tárgyalásra, így nagy szükség van a tanári segítségre az összefüggések megértéséhez. - Azt gondolom, hogy a nyugati front és az, hogy Nagy-Britannia magányos bástyaként ellenállt, nagyban hozzájárult ahhoz, hogyan alakultak a keleti front eseményei - mondta. A történések azt is befolyásolták, hogyan alakultak később az erőviszonyok: Maróti szerint az USA és Nagy-Britannia között ugyan volt egyfajta "angolszász" kulturális kapcsolat, a világháború végére egyértelművé válik, hogy az amerikaiak érdeke az addigi brit világpolitika és világrend megváltoztatása. A Szovjetunióval egy kétpólusúvilág jön létre, a britek pedig elveszítik világhatalmi súlyukat és feladják gyarmatbirodalmukat.
A második világháború idején a Brit Birodalomhoz tartozó India éppen függetlenségét próbálta kiharcolni, és ahogy a Népszava is tudósít erről, ezt nem adták fel, de nehézséget sem akartak támasztani a háborús időkben. Többen kritizálták azért a Nolan-filmet, mert nem mutatja be a gyarmatok részvételét a dunkerque-i csatában. A Times of India történészekre hivatkozva közli, hogy málhás állatokkal felszerelt, négy század indiai katona is részt vett a csatában Dunkerque-nél. Anglia az első világháború után megszüntette a szállító állatokat kezelő egységeit, így Indiától kért segítséget, hogy fegyvereket juttasson olyan terepre, amelyet gépjárművel nehezen lehetett megközelíteni. Világszinten 2,5 millió indiai katona harcolt a szövetségesek oldalán.