Botka László polgármester, az MSZP miniszterelnök-jelöltje a korábbiaknál részletesebben megfogalmazta programjának fő tételeit. Ez nyilván érdeklődést vált ki sokakból, függetlenül attól, hogy mi a véleményük a választási esélyekről, szervezeti kérdésekről, az MSZP ismeretlen belső viszonyairól, az ellenzéki pártok szövetségi politikájáról vagy arról, hogyan lehet a jobboldali sajtóhegemónia körülményei között modern választási küzdelmet folytatni. Itt a gondolatokról van szó, amelyek a mai európai szociáldemokrácia baloldalára helyezik a térképen Botka kampányát. (Valaha – amikor a szociáldemokrácia fokozatosan, reformok útján, de a szocializmust, az osztály nélküli társadalmat tekintette céljának: de ez már régen volt – a jobb szélére tette volna.)
Aki tájékozódni szeretne Botka csapatának az elképzeléseiről, olvassa az Új Egyenlőség nevű internetes folyóiratot, amelynek a közleményeiből a Népszava is rendszeresen válogat. Ezt az orgánumot és kutatócsoportot Pogátsa Zoltán közgazdász, egyetemi tanár vezeti.
Ajánlok még egy színvonalas szociáldemokrata, bár az előbbitől különböző publikációt: Kapelner Zsolt „Kritikai alapozó” című sorozatát, amelyet a Kettős Mérce közöl folyamatosan.
Ezek viszonylag távol állnak az én személyes eszményeimtől, de racionális és érdekes, elméletileg és tudományosan megalapozott írások, amelyeknek aktualitást kölcsönöz Botka baloldali kísérlete az MSZP megújítására, amelyet a Párbeszéd párt (Karácsony Gergely, Szabó Tímea, Jávor Benedek) is támogat. A kísérlet lényege: szakítás a liberalizmussal, mérsékelt, de egyértelműen egyenlőségpárti és népbarát irányváltás.
Föltétlenül meg kell említenünk itt, hogy az ultrakapitalista, piaci fundamentalizmus évtizedei alatt is voltak olyan nagyszerű társadalomtudósok hazánkban, akik demokraták maradtak és szocialisták, és akiknek a munkája igazolódhat, amennyiben csakugyan lesz a magyarországi ellenzékben szociális, baloldali fordulat: álljon hát itt (hálánk szerény jeléül) Ferge Zsuzsa és Szalai Erzsébet neve – ugyanakkor persze az ő munkásságuk csak valódi, mély fordulatot igazolhat, nem merő jelszócserét.
Akár rokonszenvezik valaki evvel a fejleménnyel, akár nem – én rokonszenvezem, bár bőven vannak fönntartásaim – , érdemes megismerkednie a szövegekkel, és nem híresztelésekből tájékozódnia, amelyek minden kritika és önkontroll nélkül terjednek a közösségi médiákon és hasonló helyeken. Mielőtt ítéletet mondunk, olvassunk.
Ez azért is elengedhetetlen, mert az utóbbi harminc évben a baloldali gondolkozás Magyarországon szinte „a föld alá” szorult. Még az a népjóléti, „skandináv típusú” változata is, amely a legsikeresebb modellek egyike, és nem kell tőle megijedni, mert nagyon körültekintő, nagyon óvatos. Vitatkozni akkor lesz érdemes róla, ha a baloldali közönség megismerte és megértette. És ha immár képes rá, hogy támogassa a sztrájkra készülő vasutasokat és TESCO-dolgozókat (illetve a szakszervezeteiket), ahogyan az a valódi baloldalon illik és szokás.
