Jelentős, az európai mérésekhez hasonló mennyiségű mikroműanyag található a Tiszában - derült ki az V. PET Kupa keretében a Tiszán vett víz- és üledékminták vizsgálatából. A WESSLING Hungary Kft. független laboratórium elsőként végzett mikroplasztik mintavételt és vizsgálatot hazánkban; az eredmények alapján elmondható, hogy a mikroműanyag-szennyezés globálisan érinti vizeinket.
Mikroműanyagnak az 5 mm-nél kisebb, a környezetbe kerülő műanyagdarabokat nevezik. Természetes vizeinkbe két fő módon kerülhetnek be: a szintetikus szövetből készült ruhák mosásából és a kozmetikai szerekből a szennyvíztisztítókon keresztül, valamint a műanyaghulladékok fizikai-kémiai aprózódása útján. A Laboratorium.hu. beszámolója szerint a mikroműanyagok kutatása az utóbbi 5-10 évben a tudományos érdeklődés középpontjában áll, ám eddig elsősorban a tengereket vizsgálták. Európai folyókban és tavakban is végeztek már néhány vizsgálatot, azonban Közép-Kelet Európában eddig a mikroplasztikok jelenlétére csak következtetni lehetett a nagy mennyiségű, vízen úszó, illetve a talajon szerteszét heverő hulladékból.
A mostani vizsgálat eredményei szerint a Tiszában köbméterenként 4,9 db 300 mikrométernél nagyobb, de 2 mm-nél kisebb, míg 62,5 db 15 és 300 mikron közé eső részecske található. Ezek az adatok a nemzetközi eredmények tükrében is jelentősek, hiszen a 300 mikrométernél nagyobb tartományban a Duna ausztriai szakaszán 0,3 részecskét, olaszországi tavakban 1-4 részecskét, míg a Rajna iparosodott szakaszán 15-20 részecskét mutattak ki köbméterenként. Ez alapján valószínűsíthető, hogy több millió mikroplasztik úszik le a Felső-Tiszán óránként.
Bordós Gábor a WESSLING Kft. projektmenedzsere: az édesvizekről világszerte nagyon kevés adat áll rendelkezésre.
A leggyakoribb kimutatott műanyagfajták a polipropilén, politetrafluoretilén (teflon) és a polietilén voltak. Az üledékminták eredményei alapján 1 kg tiszai üledék átlagosan 1,76 db mikroplasztikot tartalmaz. Ezek az infravörös mikroszkópos eredmények szerint politetrafluoretilén és polisztirol részecskék voltak. A Laboratorium.hu. szerint ebből az egy mérésből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, s globálisan sem állnak egységes adatok rendelkezésre a mikroműanyag-szennyezés hatásainak felmérésére. Ennek ellenére több tanulmányban is megkongatták a vészharangot, hiszen kimutatták, hogy bekerülhetnek az élőlények tápcsatornájába és szöveteibe, ott fizikai úton különböző elváltozásokat okozhatnak. További kockázatuk a műanyaggyártás során használt adalékok (biszfenol-A, ftalátok) kioldódása, illetve a környezetben jelen lévő perzisztens (le nem bomló), valamint rákkeltő szerves szennyezőanyagok (DDT, policiklikus aromás szénhidrogének) megkötése a mikroműanyagok felületén.
Ugyanakkor a felszíni vizek mikroműanyag-tartalma az emberi egészségre jelen ismeretek szerint közvetlen veszélyt nem jelent, a Tisza vízitúrázásra, és a kijelölt strandokon fürdésre továbbra is alkalmas. A mikroműanyagok megjelenése felhívja a figyelmet arra is, hogy következmények nélkül nem folytatható a nagy mennyiségű műanyagtermelés, ha a hulladékok kezelése nem megfelelő, vagy nem megoldott.
