„Nagyon jól éreztem magam a Margitszigeten, és kifejezetten a magyar zenésztársak, Horváth Kornél és Dörnyei Gábor miatt térek most vissza. Szerintem Horváth Kornél a világ legjobb ütőhangszerese” – mondja elöljáróban Jordan, aki videón látta a Fertőrákosi Barlangszínházat, és kifejezetten lelkesedik az ilyen, rendhagyó koncerthelyszínekért. A program sem lesz hétköznapi: a Jordanre mindenkor jellemző, briliáns improvizációk, afrikai és brazil hangzások mellett egy-egy kompozícióval Bartók Bélának és Jimi Hendrixnek is emléket állítanak. A gitáros és a két ütős mellett a chilei származású Christian Galvez lép még színpadra, aki a fiatalabb nemzedék egyik legjobb basszusgitárosa. Jordan elképzelhetőnek tartja, hogy ebben a felállásban hosszabb turnéra indulnak, mert „nagyon sok lehetőséget rejt magában négyünk kreatív együttműködése.”
Az 58 éves Stanley Jordant a legtöbben onnan ismerik, hogy kollégájával, Jeff Watsonnal együtt ő fejlesztette ki a kétkezes, nyolcujjas gitártechnikát, amit Amerikában „tappingnek” neveznek, s ami elképesztően bonyolult és virtuóz darabok előadására ad lehetőséget. „Nem akartam én semmit feltalálni, csak tinédzserként próbálgattam: milyen lenne, ha a megszokottól eltérően hangolnám fel a gitáromat. Annyi különleges hangszín és effekt jött elő, hogy továbbléptem: arra gondoltam, ha mindkét kezemmel pengetek, akkor semmi akadálya, hogy egyszerre játsszak dallamot, basszus-kíséretet és akkordmeneteket. Én lepődtem meg a legjobban, amikor nem a tehetségem vagy az első nagyobb koncertjeim révén, hanem ezen technika miatt kapott szárnyra a világhír.”
Az öt kontinensen koncertező gitáros úgy látja: a tappingnek ma már önmagában nincs semmi különös jelentősége; csak egy lehetőség, hogy a hangszeréből még többet tudjon kihozni. Érdeklődése fokozatosan az Európán és Észak-Amerikán kívüli zenekultúrák felé fordult: gyűjőúton volt Afrikában, a Közel-Keleten és Brazíliában, több száz motívumot hozott magával és épített be szerzeményeibe. A zongoristaként is kiváló Jordan sokoldalú személyiség: a szoftverfejlesztés éppúgy érdekli, mint a zeneterápia. Mint afro-amerikai és transznemű előadóművész, sokszor nyilvánít véleményt kisebbségi kérdésekben is, de erre vonatkozó kérdésemet most határozottan elhárította. „Korábbi interjúkban már mindent elmondtam erről, amit akartam. Az Egyesült Államokban csak abban a nyolc évben éreztem magam egyenrangú polgárnak, amíg Barack Obama volt az elnök.”
