Két hónap sincs az október 15-i ausztriai választásokig, s az osztrák szociáldemokratákat a kampány hajrájában újabb súlyos csapás érte: Izraelben letartóztatták a pártelnök-kancellár választási tanácsadóját, Tal Silbersteint. A 48 esztendős politológust vesztegetéssel, pénzmosással, okirathamisítással vádolják, és együtt tartóztatták le az Izrael leggazdagabb emberének mondott gyémántkereskedővel, Beny Steinmetz-cel. Azzal gyanúsítják őket, hogy kitermelési jogot akartak szerezni a világ egyik legnagyobb vasércbányájában, a délkelet-guineai Simandouban, s ehhez 9 millió euró kenőpénzt készültek átadni az afrikai ország elnökének és feleségének. De számlájukon kétes romániai ingatlanügylet is szerepel, Calin Popescu Tariceanu volt miniszterelnök tanácsadóiként a vád szerint 145 millió eurós kárt okoztak Romániának.
Annak ellenére, hogy Bukarestben már januárban elkezdődött a bírósági eljárás, sőt a guineai vesztegetési kísérletről is szárnyra kaptak híresztelések, az osztrák kancellár egészen a botrány kirobbanásáig ragaszkodott a tanácsadójához, akivel csak most szakított hivatalosan. Az évi 400 ezer euróért alkalmazott Silberstein, aki korábban a világ számos miniszterelnökének az útját egyengette, Christian Kern szerint csupán mellékszereplő volt választási csapatában, mindössze kérdőívek és hangulatfelmérések kiértékelésében jeleskedett. A bagatellizálása ellenére a közvélemény-kutatások szerint a Silbersteiner-ügy komolyan rontja az SPÖ választási esélyeit, így vélekedett legalábbis az 550 megkérdezett 71 százaléka. A konkurens pártok azonnal megpróbáltak a kellemetlen fejleményből politikai hasznot húzni, az FPÖ, a szélsőjobboldali szabadságpárt főtitkára egyenesen az osztrák kormányfő lemondását követelte.
A kampány amúgy sem folyik simán a vörösöknél, előbb a stáb tagjai közötti verekedésről szóltak a hírek, majd pedig arról, hogy a kampánystáb vezetője váratlanul lemondott tisztségéről. Állítólag Silbersteinnel különbözött össze, aki a biztonság, a bevándorlás kérdését akarta a középpontba állítani az azóta győzedelmeskedett szociális ügyekkel szemben.
Hasonlóképpen nehéz helyzetbe került az elmúlt hetekben az osztrák környezetvédő párt, a Zöldek, amelyet az eddigi szilárd – 10 százalékos támogatottságot jelentő – országgyűlési évek után az a veszély fenyeget, hogy nem tudja átlépni a parlamenti bejutáshoz szükséges 4 százalékos küszöböt. A bajok tavasszal kezdődtek, amikor a párt ifjúsági tagozata bejelentette, hogy kevesli a beleszólási lehetőséget a zöld belügyekbe, ezért nem is az anyapárttal, hanem az osztrák kommunista párttal együtt indul majd el a választáson. A vita annyira elmérgesedett, hogy a pártelnök Eva Glawischnig májusban visszavonult, s nem csupán a vezetéstől, hanem a politikai élet egészétől. Ezzel csak fokozta a zűrzavart, amely részben abból fakadt, hogy a Zöldek tavaly túl sok energiát fektettek a Glawischnig előtti vezetőjük, Alexander Van der Bellen államfővé választásába. A kimerült tagok számos kérdésben egymásnak estek, a fővárosi környezetvédők például átmenetileg bécsi első emberükkel fordultak szembe városfejlesztési vitákban. Amikor a párt új elnököt választott a tiroli Ingrid Felipe személyében, akkor a választási listáról indulók személyéről is határoztak.
Az alapító tag, a zöldek legnépszerűbb embere, Peter Pilz is a bázisdemokráciának esett áldozatul. Az általa kért negyedik helyet nem kapta meg, helyette egy alig ismert fiatalember jutott a listára. Pilz a parlamentben a az eurofighter repülőgépek egykori beszerzése körüli visszaéléseket vizsgáló bizottság vezetője, ehhez a politikailag roppant kényes ügyhöz szeretett volna erős pozíciót a pártjától. Az új vezetők, főleg a zöldek jelöltjének választott, s ezért Brüsszelből hazatérő Ulrike Lunacek próbálta Pilzet kiengesztelni, s a vezetőségbe juttatni. A 63 éves politikus azonban végleg megbántódott, kilépett a zöld pártból, s önálló tömörülést hozott létre, amivel önállóan akar indulni az októberi megmérettetésen. A bejutáshoz komoly esélyt jósolnak nekik az elemzők, egyúttal jelzik, hogy távozása súlyos csapást, konkurenciát jelent volt pártja számára.
Csupán a most véget ért parlamenti ciklusban létezett a Stronach pártja nevű tömörülés, amely a kanadai-osztrák milliárdos pénzének köszönhetően 7 százalékos hányadot tudhatott magának a törvényhozásban. Frank Stronach azonban idővel elveszítette érdeklődését egykori hazája iránt, idős korára hivatkozva visszavonult. Pártja feloszlott, az egymással vetélkedő politikai pártok igyekeznek az egykori képviselőket maguknak lehalászni. A szintén eddig csak egy ciklust megélt Neos nevű liberális párt viszont külső személy, az államelnökválasztáson váratlan sikereket elért egykori bíró, Ingmar Griss bevonásával igyekszik pozícióján szilárdítani.
A hangyabolyra emlékeztető felbolydulásban két párt tűnik magabiztosnak. Az eddig a szociáldemokratákkal koalíciót alkotó néppárt, amely immár Sebastian Kurz külügyminiszter pártjává változott. Rengeteg új arccal, megszelídült régi politikusokkal, és támogatónak megnyert közéleti személyiségekkel erősített. A 31 éves pártelnök szeptember elejére tervezi választási programjának ismertetését, a roppant ügyesen felépített kampánya eddig a szavazatok 35 százalékát hozta neki. Vagyis az első helyet. Azt azonban még nem lehet tudni, hogy ezen az első helyen lehet-e még szilárdítani. Adott esetben elképzelhető-e, hogy Kurz kisebb pártokkal alkot koalíciót, s így nem szorul rá a szabadságpártra, amely 24 százalékkal ott liheg a 25 százalékon álló szociáldemokraták mögött. Az FPÖ úgy gondolja, hogy mindenképpen kormányra kerül a szabadságpárt, akár a vörösökkel, akár az egykori feketékkel, akik immár a pártszínüket is türkizre változtatták. De a kivárás taktikája, nem feltétlenül eredményes.