Terjedelmes cikk jelent meg a Népszavában arról, hogy a magyar nép mennyire elveti az atomenergiát, és nagy többségben a „zöld” energiára szavaz. Az írás a Greenpeace által megrendelt reprezentatív felmérésre hivatkozva közli, hogy milyen hatalmas változás ment végbe e kérdésben. Két adatsort adnak meg: az elsőt 2015-ből, a másodikat pedig 2016-ból. Míg az első évben a reprezentatív felmérés válaszadóinak kétharmada, a rákövetkező évben már háromnegyede választaná a megújuló energiahordozókat, vagyis (idézet) a nap-, a szél-, víz- és geotermikus energiát. Az idézett felmérés szerint viszont az atomenergia termelés csúfosat bukik: az első évben még 16, ám a rákövetkezőben már csupán 7 százalék választaná.
Figyelemreméltó. Az egyik mindenképpen az, hogy ilyen vltozásokat csak nagyon ritka esetben, legfeljebb egy-egy katasztrófa után mutatnak ki a közvélemény kutatásokban. Ilyen volt mondjuk a fukusimai tragédia, amikor a megrettent emberek inkább érzelmi, mint értelmi válaszokat adtak. Ilyen azonban az említett két év során nem következett be. Mitől tehát a 9 százalékos csökkenés? A másik, számomra meglepő e felmérésben a megújulók között a vízenergia említése. Ami természetes volna, hiszen ez az egyik nagyon fontos forrás a villamosenergia-termelésben, Földünkön a vízenergiából származik az áramtermelésnek mintegy 16 százaléka. No de Magyarországon? A rendszerváltó politikai elit a nagymarosi mű szétrombolásán kapaszkodva került a hatalomba, és a mai napig is elutasítással beszélnek róla. Lehet, hogy a vízi energiát csak mechanikusan vették be a felsorolásba?
Tételezzük föl, hogy azt a 2400 MW-ot, a beépítendő két új paksi reaktor együttes teljesítményét szélrotorokkal és naptornyokkal szeretnék helyettesíteni, meg esetleg vízerőművel, és geotermikus energiával, ami azonban meglehetősen kis hányadot tudna csak kitermelni. Vajon hová telepítenék őket? A szélrotoroknak igen nagy a területigényük, nemkülönben a naperőműveknek is, amellett nem lehet őket lakott területek közelébe telepíteni a zaj és a sugárzó hőhatások miatt.
A víz pedig nagy kérdés. Nos, fel lehetne építeni a lerombolt művet Nagymarosnál, ugyanis az többszörösen ki- és felmért, sokéves kutatásokkal alátámasztott legkedvezőbb helynek az számít. Esetleg még két kisebb is épülhetne Faddnál és Paks közelében. Érdemes lenne erről megkérdezni a zöld aktivisták véleményét, vajon egyetértenének-e vele? Még lényegében idesorolható a biomassza, a hulladékok elégetéséből származó energia is, bár ezek környezetterhelése elég jelentős. Lehetne javasolni még az ár-apály és a hullám-erőműveket is, csak félő, hogy ehhez tengert is kellene csatolni hazánkhoz.
Van azonban ennek a kérdéskörnek egy nem műszaki, hanem politikai vetülete is, amely súlyosan terheli a megítélését: a tender nélküli megrendelés ügye. Emiatt a gazdasági kérdések érdemben nem tárgyalhatók, vitatható az is, hogy vajon valóban a legjobb műszaki megoldást választottuk-e, hiszen az összehasonlító versenyeztetés elmaradt.
Ám aligha ez vezérelné a felmérésben megkérdezettek válaszait, sokkalta inkább az érzelmi befolyásolások. Helyesebb lenne ha a vitában ütköztetnének véleményeket, szakmai érvekkel alátámasztva, érzelmi megnyilvánulások nélkül.
