A talán leglényegesebb változás, hogy ha a jövőben egy médiamunkásról, egy parlamenti képviselőről vagy egy egyházi személyről akarnak információkat gyűjteni és ehhez külső engedélyhez kötött eszközt használnának fel, akkor erről előzetesen értesíteni kell a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot.
Ennek a szervezetnek az elnöke Péterfalvi Attila, aki éppen nemrég bírálta a Belügyminisztériumot egy, a titkos megfigyeléseket érintő törvényjavaslat miatt. Igaz, a törvénytervezetből kiderül az is, hogy bár a NAIH előzetes engedélye szükséges, nem feltétlen kell megvárnia a szerveknek azt. Ha ugyanis az igazságügyért felelős miniszter az engedélyező, akkor a döntését követően 48 órán belül kell megküldenie az erről szóló anyagot a NAIH-nak. Utóbbi szervezetnek 72 órán belül kellene döntenie a kérdésben, és ha úgy ítéli meg, hogy az akció törvénytelen, akkor leállíthatja azt és az addig összegyűjtött adatok törlésére utasíthatja az adott szervet.
A törvénymódosítás indoklásából kiderül, hogy a titkos megfigyeléssel kapcsolatos jogszabálymódosítás lényegében egy elbukott pernek a következménye. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Szabó és Vissy kontra Magyarország ügyben hozott, 2016 júniusában jogerőre emelkedett ítélete több vonatkozásban is az Európai Emberi Jogi Egyezményébe ütközőnek minősítette a nemzetbiztonsági törvény titkos információgyűjtéssel kapcsolatos rendelkezéseit. A Szabó és Vissy ügy-lényege, hogy az Eötvös Károly Intézet két korábbi munkatársa azért fordult a strasbourgi bírósághoz, mert a TEK pusztán miniszteri engedély alapján, bírói jóváhagyás nélkül folytathatott titkosszolgálati megfigyeléseket.
