Nincs azzal baj, ha egy valaha volt színházi rendező megmaradt dramaturgiai érzékével feltűnést kelt egy általa uborkaszezonnak nevezett időszakban. Nincs azzal sem baj, ha egy művész a három évtizeddel ezelőtti rendezéseivel szembemegy, és személyiségének fejlődése új irányt vesz. Még azzal sincs baj, hogy politikai, ideológiai nézeteit karakteresen fogalmazva tárja a nyilvánosság elé.
Kerényi Imre a nyolcvanas években bemutatott legendás Shakespeare királydráma-sorozatával uralkodó és alattvalók, kegyeltek és kegyvesztettek, barátok és ellenzékből lett ellenségek viszonyát és a hatalom működését boncolta. Nem is volt könnyű bejutni az előadásokra a Várszínházba - az épületbe, ahová nemsoká a kormányfő költözhet.
Kerényi Imre, az egykori szabad értelmiségi, színházi rendező, színigazgató, később televíziós műsorvezető Orbán Viktor tanácsadójaként kultúraszervező és könyvkiadó lett. Ajánlására 2011-ben festmények születtek az új alkotmány – bocsánat: alaptörvény, alkotmányunk már nincs – tiszteletére, aztán éttermek pályázhattak cigányzenészek foglalkoztatására. 2012 óta könyveket ad ki a Nemzeti Könyvtár című sorozatban, amelynek célja, hogy „olyan kötetek szülessenek, amelyeket jó olvasni, és amelyek által gazdagabb, bölcsebb, igazabb magyarok leszünk.”
Nem tudni, kik döntik el, milyen szempontokat alapján, hogy mely szerzők, mely művek tartoznak a magyar írott kultúra legjavába, azt sem, hogy hány példánnyal árasztják el a piacot és a megajándékozottakat.
Azt azonban lehet tudni, hogy kortárs szépírók korábban nem ugrották át a lécet. Nem szerepel a sorozatban Kertész Imre Nobel-díjas Sorstalansága, de hamarosan ott lesz Bayer Zsolt esszékötete. A miniszterelnöki megbízott Kerényi Imre szerint utóbbi tartozik a magyar irodalom remekművei közé. Azt is tudni, hogy a Nemzeti Könyvtárra fordított évi több mint háromszázmillió forint fele annak, amennyit a magyar állam a teljes magyar könyvszakma támogatására szán.
És ezzel már baj van. Nagyon nagy baj.
