Kevés olyan kormányzati óriásplakát került ki a közterületekre az elmúlt hét év alatt, amelynek a szövegével-tartalmával a társadalom többsége azonosulni tudott. Így vannak sokan az erős és büszke európai országra vonatkozó kormányzati kijelentéssel is.
Ezt elemezve kiderül: az igaz, hogy földrajzi elhelyezkedését tekintve az ország európai, kormányzását tekintve azonban kezd nem az lenni. „Néznek bennünket a kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, hogy… okvetetlenkedünk Európa közepén… hogy a parlament nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk… A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen mintha itt sem lettünk volna… Kerekedjünk föl s menjünk vissza Ázsiába, ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat" - írta Ady Endre 1902-ben a Nagyváradi Napló hasábjain. A mai kormányt nem kell biztatni, már föl is kerekedett.
Hogy erős-e az ország, az számtalan kérdést vet fel. Többek között azért, mert a miniszterelnök később cáfolta a plakáton rögzített kormányzati álláspontot a péntekenként hallható rádiós műsorban. Akkor már arról beszélt, hogy még nincs erő az országban. Majd akkor lesz erős - jelentette ki az interjúban -, ha Budapest bármilyen világrendezvény megszervezésére képes lesz, amire még rá is erősített a tusványosi rendezvényen azzal, hogy az „erős ország nem más pénzén él”.
És valóban: erős-e az az ország, amelyet több százezer honfitársunk kényszerül elhagyni a jobb élet reményében, és hagyja otthon idős szüleit? Erős-e az az ország, amelyik a svájci IMD versenyképességi központ felmérése szerint a vizsgált 63 ország közül az 52. helyen végez? Látványosan csúszik lefele a versenyképességi, ahogy korrupciós listán is, ahol 176 ország közül az 57. Erős-e az az ország, ahol a szegénység kockázatával és a társadalmi kirekesztéssel érintettek aránya több mint 26 százalék? Erős-e az az ország, amely a térségben az életszínvonal piramis alján helyezkedik el? Erős-e az az ország, ahol a társadalom háromnegyede nem rendelkezik pénzügyi megtakarítással?
Hogy büszke lehet-e, az is kérdéseket vet fel. Büszke lehet az ország ezekre a helyezésekre? Büszkék lehetünk-e történelmünk minden eseményére, az elbukott harcainkra, a több százezer honfitársunk halálba küldésére, a diktatúrákra? Büszke lehet-e az az ország, ahol – Freedom House jelentése szerint - csak részben szabad a sajtó, ahol nem tekinthető szilárdnak a demokrácia, ahol szégyenteljes eredményeket mutat a PISA jelentés, ahol a társadalom többsége elutasító az idegenekkel szemben? Büszke lehet-e az az ország, amely nem a közjót szolgáló beruházásokra költi az uniós támogatások jelentős részét?
Van persze sok minden amire büszkék lehetünk. Ez a büszkeség azonban nem azonos a plakátokra pingálttal. Ez közösségépítő és nem kirekesztő, fennhéjázó, más népeket lenéző büszkeség.
