Tragikomikus és hihetetlen cinizmusra vall az a kettős játék, melyet Orbán Viktor folytat az elsősorban Dél-Európát sújtó menekültkrízis kapcsán. A magyar kormányfő a Kossuth rádióban az európai kultúra egyik legfontosabb bölcsőjének nevezte ugyan Olaszországot, melynek ereje és stabilitása kulcsfontosságú a kontinens számára. Orbán azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy a Rómára nehezedő nyomás csökkentésére hivatott közös intézkedések, többek között az egyszeri kvóta éppen az ő ellenállásának betudhatóan nem lépnek legalábbis maradéktalanul érvénybe, miáltal az emberáradattal a magára hagyott Itáliának egyelőre egyedül kell megküzdenie. „Nincs szükségünk közös európai menekültpolitikára és nincs szükségünk közös európai menekültügynökségre, abból csak káosz, baj és szenvedés lesz” – jelentette ki arrogánsan ugyancsak a közrádióban hazánk miniszterelnöke, akinek kabinetje az uniós szolidaritás egyoldalú felmondásának dacára gyakorlatilag a Brüsszelből érkező pénzügyi támogatások révén tartja életben a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.
Orbán Viktor persze vabankot játszik, mindent egy lapra tesz fel, nem is tehet mást. Jó érzékkel ismerte fel, hogy kormányának siralmas szakpolitikai teljesítménye, szociális érzéketlensége, valamint a hazánkban burjánzó korrupció következtében a menekültválság kirobbanása nélkül rezsimje már régen eltűnt volna a süllyesztőben. Politikai túlélésének záloga mindenekelőtt a krízis állandósítása az öreg kontinensen. Zseniális taktikai húzása ennek érdekében, hogy befolyása révén kerékkötőként akadályozza a Brüsszelben kidolgozott megoldási stratégia megvalósítását a leginkább érintett államokban. Az Európai Tanácsban vétójoggal rendelkezik, belföldön pedig az összeesküvés-elméletek elemeit sem nélkülöző gyűlöletkampányt folytat a tervezett kvótarendszer ellen. Az uniós döntéshozatali mechanizmus megbénítása, a közös fellépés megakadályozása aztán alkalmat ad Orbán Viktor számára, hogy az általa preferált nemzetállami megoldást javasolja minden európai politikusnak. Ezzel az nem is titkolt célja, hogy lazítsa a kontinentális kohéziót, gyengítve a jogállamiság betartatására hivatott uniós kontrollt a hagyományos nemzetállami reflexeket kihasználó közép-európai akarnokok fölött.
Napnál világosabb tehát, hogy mégoly hangzatos retorikája ellenére a magyar kormányfőnek nem áll érdekében a menekültválság megoldása. Tekintélyelvű rezsimjét Orbán csak egy olyan Európai Unióban tudná konszolidálni, mely inkább hasonlít a hajdanvolt Európai Szén- és Acélközösségre, semmint egy értékközösségre. Miniszterelnökünk álma a vesztfáliai békerendszer visszaállítása, a nemzetállamok Európájának újrateremtése, melyben ő maga kontroll híján szabad kezet kap a totális autokrácia kiépítésére Magyarországon. Az ancien régime hívei, élükön Orbán Viktorral, az európai menekültkrízis állandósulásától, illetve súlyosbodásától remélik, hogy a zavarosban halászva hosszú időre bebetonozhatják hatalmukat.
