- A Maestróval az Oscar-díj közvetlen közelségébe jutott, mégis rövid időn belül hátat fordított az egyéni animációs kisfilmműfajnak. Miért?
- Amikor a fesztiválok jól fogadták a legelső rövidfilmjeimet, az Ikarosz eljutott a Berlinale Arany Medve-jelöléséig, úgy éreztem, hogy a szerzői rövid animáció lesz a műfajom. A Maestro Oscar-jelölése után még inkább úgy tűnt, hogy az alkotói pályámat egyedi filmek fogják meghatározni. Az Ergo című kisfilmem meghívást kapott Cannes-ba, majd a Mama című kisjátékfilmem is több rangos nemzetközi fesztiváldíjat nyert. Az alkotással párhuzamosan, a 90-es évek közepétől az akkori Iparművészeti Főiskola – ma MOME – animációs szakának újraszervezése és egy évtizedig tartó vezetése jelentette a munkámat. Sok kitűnő alkotó került ki onnan, és amikor 2002-ben megalapítottam a KEDD stúdiót, az volt az elképzelésem, hogy ez lesz a fiatal animációs művészek új műhelye. De a dolog egyszer csak elkezdett csikorogni. Közel száz hazai és nemzetközi fesztiváldíj után egyik pillanatról a másikra minden szerzői filmes pályázatunkat elutasították. Az utóbbi nyolc évben több mint húsz alkalommal adtunk be alkotói animációs film készítésére pályázatot, de egyik sem nyert támogatást. Be kellett látnom, hogy váltanunk kell.
- Ezért döntött a sorozatban készíthető gyerekfilmek mellett?
- Nemcsak ezért. A gyerekfilm az animációs szakma vonzó, nagymúltú területe, ez a műfaj is nagyon közel áll hozzám. Ráadásul, úgy tizenöt évvel ezelőtt, az ELTE-n végzett doktori tanulmányaim része volt egy többéves kutatás a kisgyerek-korosztály médiabefogadásáról. A kutatás tapasztalatait alkotóként is kamatoztatni akartam. Felkerestem a kortárs gyerekirodalom egyik legtehetségesebb szerzőjét, Bartos Erikát, a Bogyó és Babóca mesekönyvek alkotóját.
- A találkozásból született meg a később három mozifilmmé is összeszerkesztett emberi, kedves hangú animációs mesesorozat. Hogy ítéli meg a fogadtatásukat?
- A közönség hamar megszerette a filmes feldolgozásokat is. Mindjárt az első két Bogyó és Babóca mozifilm az év legtöbb nézőt vonzó filmjei közé került 2010-ben és 2011-ben, több mint 60 ezer nézővel. Máig nagyon sokakhoz eljut DVD-n, tévében, interneten. A siker visszaigazolta az igyekezetünket, mi pedig eldöntöttük, hogy a KEDD ettől kezdve a legszélesebb gyerekközönség számára készít és közvetít szerethető produkciókat.
- Most került mozikba újabb animációs mesefilmjük, az Egy kupac kufli. Kiknek szól?
- Főként kisgyerekeknek, de remélem, a kissé abszurdba hajló humora a nagyobb gyerekek, sőt, a felnőttek számára is vonzó lesz. A film hét főszereplője hét különös, se kifli, se kukac karakter, mind igazi egyéniség. A film egy nagyszerű kortárs szerző, Dániel András meséi és rajzai alapján, Pálfi Szabolcs és Jurik Kristóf rendező-társakkal, Alpár Balázs zeneszerző, Scherer Péter mesélő közreműködésével készült. A 13 részes sorozat egyik epizódját most meghívták Szöulba, Ázsia legrangosabb animációs fesztiváljára. Nemrég pedig Kínából is érkezett fesztiválmeghívás. A mesefilmek esetében is fontos szerepük van a fesztiváloknak, hiszen a siker a helyi forgalmazást segítheti.
- Miért tartja fontosnak, hogy filmjeiket moziban lássák a gyerekek?
- A mozi különlegessége a tévével szemben, hogy közösségi élményt nyújt. A moziban, akárcsak a cirkuszban vagy a bábszínházban, a gyerekek hangosan reagálnak a történésekre, belekapcsolódnak a mesébe. A közösség számomra az egyik legfontosabb dolog, ezért alapítottam néhány éve az Országos Rajzfilmünnepet, amelyet most ősszel már ötödik alkalommal rendez meg a KEDD csapata. Az ingyenes filmvetítések a helyi közösségek alkotó, előadó csoportjait is maguk köré vonzzák, így a vetítő helyszínek a legkülönbözőbb értékes programokkal tudnak kiegészülni. Az országos családi esemény minden évben 50-70 helyszínen 150-200 programot kínál, és több tízezer érdeklődőt vonz.
- Túl a rektori tisztjének félidején, hogyan látja ma a Színház- és Filmművészeti Egyetem helyzetét? Az indulásnál azt mondta, ez a legrosszabbul finanszírozott felsőoktatási intézmény.
- Ez sajnos ma is így van. Az SZFE nemcsak művészképző iskola, hanem önálló színház és filmgyártó műhely is. Közismerten költséges műfajokról van szó, ezért a helyzetünk továbbra is nehéz. De igyekszünk úgy működni, hogy a hagyományosan jó minőségből ne kelljen engednünk a pénzhiány miatt.
- Kiemelt elképzeléseként egy új kampuszt álmodott meg. Miről is van szó?
- Az idén 152 éves egyetemünk számára soha nem készült igazi iskolaépület. Eredetileg nem oktatási célra épült, jól-rosszul belakott terekben folyik a képzés és az alkotás. Bő száz éve működünk abban az épületben, amelyet most az Uránia mozival közösen használunk. A Vas utcai központunk eredetileg irodaház, keresztyén ifjúsági egyesületi székház és templom volt, ma lakóépület. A Szentkirályi utcában egy volt Károlyi palotában tanítunk, az operatőrképzésünk helyszíne pedig egy alagsori kazánház. A képzés helyszíneinek egy része nem is sajátunk, hanem béreljük. A széttagolt, korszerűtlen és szakszerűtlen elhelyezés helyett régóta szükség lenne egy olyan iskolaépületre, amely már a tervezésnél figyelembe veszi a falai között folyó képzés sajátosságait. Maga az építés, a tervezéssel együtt két-három év alatt elkészülhet, de az előkészítés és szervezés, amely a döntéshozókkal és a pénzt folyósítókkal elfogadtatja az elképzelést, több időt kíván. Sok diplomáciai kört kell futni azért, hogy mindenki, akitől függ a megvalósulás, magáénak érezze a tervet és a célt.
- Hol tart most?
- Minden héten tárgyalok, megbeszéléseket egyeztetek, informálok, támogató nyilatkozatokat gyűjtök. Minden elő van készítve egy országos tervpályázat kiírásához. Már csak egy adminisztrációs akadály elhárítására várunk.
- Említette, hogy az operatőrképzés központi helye egy öreg kazánház. Miközben a magyar operatőrök nemzetközi hírűek?
- Igen, a nehéz körülmények ellenére továbbra is sikeresek, eredményesek vagyunk. Minden szakra egyre nagyobb a túljelentkezés. Átlagosan tizenöt-húszszoros, de van, ahová hetvenszeres. Nagyon jó az egyetem nemzetközi megítélése is, jó példa rá az Almási Tamás-alapította nemzetközi dokumentumfilmes mesterképzés elmúlt öt éve. A portugál, belga, magyar részvétellel megalapított DocNomads szinte minden hallgatója nálunk akarja az utolsó évét tölteni, hogy itt készíthesse el a diplomafilmjét. A Vecsernyés János vezette, most induló nemzetközi operatőr mesterképzésre is a világ minden tájáról jelentkeznek. Nagy erőtartalékok vannak az iskolánkban.
- Milyen jövőt lát a tartalékban?
- Az egyetem szakmai presztízse lehetőséget ad arra, hogy a régiónak olyan intézménye legyen, amely nem csak Magyarországról, a környező magyarlakta területekről és Európa más részeiről vonz hallgatókat, hanem például a Távol-Keletről is. Az iskolánk iránt egyre nagyobb a kínai érdeklődés. Az egyetem betölthetné egy nagy presztízsű magyar-kínai oktatási csúcsintézmény szerepét is. Az új kampusz méltó otthont nyújthat a színház- és filmművészet hazai oktatásának, és lehetőséget kínál egy sikeres nemzetközi képzési centrum számára. Egyetemünk szervezetileg ezzel a lépéssel lehet nagykorú.