Cikkek sora jelent meg arról, hogy az fejlett országok közül Svédországban nőtt legjobban az egyenlőtlenség a neoliberalizmus évtizedeiben, azaz az 1980-as évek óta. Az azért nem meglepő, mert Svédországban a rendkívül sikeres skandináv modellnek köszönhetően akkora már extrém egyenlőség jött létre. A munkások és a vállalatvezetők fizetése között például csak háromszoros volt a különbség, miközben az Egyesült Államokban manapság ez már sok százszoros. Volt honnan romlani, de ezzel együtt is Svédország és a többi skandináv ország még mai is a fejlett világ legegyenlőbbjei jövedelem tekintetében. Szemben a neoliberalizmus mintaállamaival (Chile, Egyesült Államok), amelyek a legegyenlőtlenebbek. Illetve szemben a teljesen megalapozatlanul sikerországnak kikiáltott Észtországgal, amelyben szintén durvák az egyenlőtlenségek. (Róluk legutóbb írtunk.) Azaz minden romlás ellenére a svéd modell alapvetően működik. Jelen sorok írójának volt szerencséje több tudományos kutatást is közelről követni, melyek bemutatták: a skandináv modell alapvető logikája még mindig meghatározza az északi országok gazdasági és társadalmi folyamatait.
A svéd modell erodálódása nem annyira meglepő. 1932-től 1976-ig, azaz a svéd modell legszebb időszakában gyakorlatilag folyamatosan a szociáldemokrata párt volt hatalmon. Érdekes megfigyelni, hogy a nagy felzárkózásokat általában hosszú egypárti kormányzás jellemzi, legyen az a szociáldemokraták dominanciája a skandináv modell esetében, vagy jobboldali pártoké a másik sikeres felzárkózási modell, a távol-keleti fejlesztőállam esetében Japánban, Szingapúrban, Dél-Koreában, vagy manapság Kínában. (A kínai kommunista pártot ugyanis neve ellenére ma már elég nehéz baloldali pártként értelmezni.) A Magyarországon is sokak által vágyott „össznemzeti konszenzus” mítosz. A két sikeres felzárkózási modell között az a különbség, hogy a skandináv kapitalizmus óriási egyenlőséghez vezetett, a távol-keleti fejlesztőállami kapitalizmus viszont rendkívüli egyenlőtlenségekhez. Illetve természetesen az, hogy a skandináv fejlődés demokratikus körülmények között zajlott le, míg a távol-keleti nem.
1976 óta viszont Svédországban is váltakoznak a kormányok, és hatalomra jutottak az esélyteremtő modell lebontásában érdekelt nagyvállalatok, azok médiája, think tankjei, megmondóemberei. Amikor tehát a skandináv modell mellett érvelünk, nem valamifajta felhők feletti Disney álomországot árulunk, hanem egy ténylegesen létező társadalmat. A különbség annyi, hogy olyannyira erős az újraosztó, esélyteremtő, igazságos társadalommal kapcsolatos meggyőződés a svédek körében, hogy minden erózió ellenére a svéd modell köszöni, jól van.
