Trump csak kakukktojás, véletlen rendszerhiba, vagy most már mindig ilyenek lesznek az amerikai elnökök? A kérdés fél éven át foglalkoztatta a világot és persze főleg az amerikaiakat, de mostanra eldőlni látszik. Nem valószínű, hogy a milliárdost a Facebook-alapító Mark Zuckerberg vagy a Sziklaként elhíresült színész, Dwayne Johnson követné, mondván, ezentúl tényleg bárkiből lehet elnök, ha elég pénze van és ismerik a fizimiskáját. Az Egyesült Államok, inkább előbb, mint utóbb, vissza fog térni a több mint két évszázadon át bevált sémához: az ország irányítása hivatásos politikusnak, de legalábbis vezetői képességeit már bizonyított személynek való. Tíz repülőgéphordozó és 6800 nukleáris robbanófej nem játék, a Fehér Házba józan, nyugodt és tájékozott ember való, akinek nagyobb a felelősségérzete, mint az egója.
Most nyilvánvalóan nem ilyen lakik ott, ami veszélyes: még a végén háborúba kezd, hogy elterelje a figyelmet saját alkalmatlanságáról, illetve az ellene az orosz kapcsolatok miatt folyó vizsgálatról. Ebben a helyzetben Észak-Korea nem azért ad okot aggodalomra, mert esetleg képes lehet kilőni egy-két, az amerikai partokat is elérő rakétát. Nagyon valószínűtlen, hogy a szeretett Kimek közül a soros ilyen bonyolult és költséges módon szeretne öngyilkosságot elkövetni. Ellenben előfordulhat, hogy Trump arrafelé keresi a kiutat, ahol az nincs, és ami van, abba jobb bele sem gondolni.
Az elnökről legutóbb - és ezt csak óvatosan szabad leírni, hiszen naponta jönnek az újabb hihetetlen hírek – az derült ki, hogy saját maga diktálta fia, az ifjabb Donald tényhamisító magyarázkodását az oroszokkal folytatott tavalyi tárgyalásairól. Ez valóban felveti az igazságszolgáltatás akadályozásának tényállását, amiért megfelelő politikai konstelláció esetén megindulhat az elnök elmozdítására irányuló törvényhozási eljárás, az impeachment. Az amerikai nemzet 1776-os megszületése óta azonban nem volt rá példa, hogy leváltsák a hivatalban lévő elnököt. Kétszer, Andrew Johnson (1867) és Bill Clinton (1998) esetében a szenátusi szavazáson bukott el a dolog, Richard Nixon (1974) pedig nem várta meg a törvényhozás lépését, hanem lemondott, miután bebiztosította magának az eljárási kegyelmet.
Az elnök eltávolítása impeachment, vagy alkalmatlanságának az alkotmány XXV. kiegészítésén alapuló kimondása útján nem annyira jogi, mint politikai lépés. Csak akkor képzelhető el, ha az Egyesült Államokban széleskörű konszenzus alakul ki, s még csak nem is csupán a politikai osztályban, hanem a közvéleményben is. Ez még nincs így, és egyáltalán nem biztos, hogy a 2020-as választás előtt előáll ilyen helyzet. Az azonban már kiderült, hogy az amerikai demokrácia intézményrendszere elég erős, alkalmas a válság átvészelésére. Trumpnak, bár próbálkozott, még a Republikánus Pártot sem sikerült maga alá gyűrnie, nem hogy a törvényhozást, az államapparátust, az igazságszolgáltatást vagy a független sajtót. Lám, mit tesz, ha az egymást követő nemzedékekbe belenevelik az alapelvekhez való ragaszkodást és tudatosítják azok értelmét.
