Ezúttal nem Atlantiszt keresi az a harminc fős nemzetközi tudóscsapat, amely július 27-én elindult egy két hónapig tartó expedícióra. Ez az elsüllyedt földrész a Csendes-óceán dél-nyugati részén fekszik, mérete körülbelül a fele Ausztráliának és Zealandiaként emlegetik.
Az eddigi kutatások szerint Zealandia 94 százaléka van a víz alatt, csupán Új-Zéland, Új-Kaledónia, a Norfolk-szigetek, a Howe admirális-sziget emelkedik ki belőle. Területe mintegy 5 millió négyzetkilométer lehetett, és feltehetően Dél-Amerikával, Óceániával, az Antarktisszal, Indiával és Afrikával együtt része volt a Gondwanának nevezett szuperkontinensnek, amelyről mintegy 85 millió évvel ezelőtt vált le és körülbelül 50 millió éve süllyedt el.
A felfedezést tavaly közölte a GSA Today című tudományos szaklap, de valójában Nick Mortimer új-zélandi geológus, a dunedini GNS Science intézet munkatársa már évekkel ezelőtt tényként kezelte a kontinens létét. A tudósok már több mint két évtizede gyűjtik az adatokat ahhoz, hogy Zealandia kontinens lehessen. „Zealandia kontinenssé nyilvánításának tudományos értéke sokkal nagyobb annál, mint hogy egy újabb névvel bővülne a kontinensek listája. Egy tenger mélyén fekvő, mégis töredezetlen kontinens hasznos a kontinentális kéreg kohéziójának és szakadásának feltárásában” – fogalmazott Mortimer.
A Zealandia kifejezését egyébként 1995-ben használta először Bruce Luyendyk amerikai geofizikus, akinek azonban nem voltak elegendő bizonyítékai arra, hogy valóban kontinensnek lehet-e az elsüllyedt földet tekinteni. A tudományos életben jelenleg is viták folynak Zealandia „elismeréséről”, vannak olyanok, akik azért ódzkodnak ettől, mert egyszerűen úgy vélik, hogy semmi gyakorlati haszna sincsen a titulusnak.
Annál érdekesebb az a kérdés, hogy eddig miért nem tudtunk a létezéséről. A GSA Today-ben megjelent cikk szerzői szerint azért nem, mert korábban nem rendelkeztünk a bizonyítékokat szolgáltató magas technikai fejlettségű műholdakkal, az általuk készített, valamint az óceánfenék felmérését szolgáló batimetrikus térképekkel. Ugyancsak segítettek a felfedezésben azok az óceánkutató hajók, amelyek megmérték a tengerben futó szeizmikus hullámokat, valamint azok a kőzetminták, amelyek a geológus számára egyértelműen igazolták, hogy egy kontinentális kéregből származnak.
Forrás: Wikipédia
Fontos kérdéseket vethet fel, hogy ha kiderül, hogy Zealandiának milyen természeti kincsei vannak, azok mely országok fennhatósága alá kerülnek majd, hiszen egy eddig ismeretlen nyersanyag-forrás egy ekkora területen akár az egész világgazdaságra, és természetesen a világpolitikára is ma még kiszámíthatatlan hatással lehet.
A kutatók egyelőre arra keresik a választ, hogy a szubdukciónak nevezett földszerkezeti változás, amelynek során egy kőzetlemez az óceánban egy ferde sík mentén egy másik kőzetlemez alá süllyed, miként táplálta egy vulkanikus hegylánc növekedését a Csendes-óceánban 50-60 millió évvel ezelőtt. Arra is fény derülhet majd, hogy ez a hatalmas méretű földmozgás miként változtatta meg az óceáni áramlatokat és velük együtt a Föld klímáját. Ez annál is inkább fontos, mert a földtörténeti korszakkal foglalkozó eddigi klímakutatások nem vették figyelembe Zealandia leszakadását és elsüllyedését.
A 30 tagú Expedition 371-et az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány és az Óceánok felfedezésének nemzetközi programja hozta létre. A Joides Resolution tudományos fúróhajó 1978 óta járja a világtengereket hasonló missziókkal. A tudományos csapatot az új-zélandi Rupert Sutherland és az amerikai Gerald R. Dickens vezeti.
Ezúttal hat területet vizsgálnak meg a Tasmán-tengeren Ausztrália és Új-Zéland között, hogy üledéket és kőzeteket szedjenek a Föld kérgéből. A fúrásokat 300–800 méter mélységben végzik, ezáltal a tudósok akár több tízmillió évet is visszarepülhetnek az időben.
