Most őszintén szólva sokkal jobban izgat a Lupa-tó fejlesztése, mint a Sziget elkövetkező negyedszázada – mondja Gerendai Károly. Kemény szavak Európa legjobb, idén 25 éves nagyfesztiváljának alapítójától, még ha évek óta sasszézik is kifelé. Állítólag elfáradt, nem érti a mai kort. Igaz, a Lupa-tavi, aranyhomokos wakeboard-, surf-, búvár stb.-beach nem pont erről tanúskodik.
Valami itt nem stimmel. A Sziget-stáb a 90-es évek anyagi kínlódásai után megkötötte a maga alkuját az élettel: kevesebb kutyasátor, kevesebb punk, több műanyag, több VIP. Magasabb ár, jobb minőség. A Sziget mára a nyugati, illetve mondjuk Petőfi rádiós ízlés kiszolgálójává vált, ami ebben a giccstengerben is „sziget”. Egyszersmind a tűrt fesztiválból az állam által büszkén hirdetett, központi látványosság lett. Kérdés, ehhez mennyiben járultak hozzá a konzervativizmussal kevéssé vádolható Gerendai előszobázásai, jó személyes kapcsolatai, ami rendre kifogta a szelet a kurzus különböző - például a hangerő vagy a területbérlet miatti – támadásai vitorlájából. A stáb legalábbis tagadja, hogy bármennyire is függnének az államtól. Ezért vagy sem, ma már dől a lé. Sokan támadják „Mr. Nullszaldót”, de én megsüvegelem a vállalkozói teljesítményt. Ezért nem értem, miért ilyenkor kell elhajózni a Szigetről. Azt még épp megérteném, hogy eladták „egy amerikai alapnak” a többséget, hisz megtartották az irányítást. De három év múlva már kitehetik őket. És Gerendait a jelek szerint nem lesz is nehéz.
Nem tudom, valahogy mindig ilyesfajta kavarodás szokta megelőzni azt, amikor Orbán valamely strómanja névvel-név nélkül átveszi az irányítást a jól tejelő hazai márkák felett. Lánya, Ráhel legalábbis már elismerően nyilatkozott a Szigetről. Igaz, a szervezők szerint ez is csak egy légből kapott összeesküvés-elmélet.
Mindenesetre érdemes lesz figyelni, kik horgonyoznak le a Szigetnél.
