Miközben igen nagy érdeklődés kísérte az Európai Unió Bírósága főtanácsnokának a menekültkvótákkal kapcsolatos indítványát, szinte nem tűnt fel senkinek, hogy a luxembourgi fórum hasonló ügyben szerdán már ítéletet is hirdetett. Ebben kimondták: Horvátország felelős azon személyek nemzetközi védelem iránti kérelmének megvizsgálásáért, akik a 2015–2016-os migrációs válság során tömegesen lépték át a határát.
Hogy ez miért érdekes a számunkra is? Azért, mert a horvátok nagyjából azt csinálták, amit a magyar illetékesek is: tömegesen bocsátottak be menedékkérőket Szerbia felől, akiket azután ellenőrzés és regisztráció nélkül szervezetten szállították egy szomszédos uniós tagállam határához. Ennek alig titkolt célja az volt, hogy szabaduljanak a problémától, s a migránsok másutt kérjenek menekültstátust. Az ún. Dublin III rendelet szerint azon EU tagállamnak kell a menedékkérelmet elbírálnia, ahol a kérelmező először lépett be az EU-ba. A regisztráció mellőzésének célja a menedékkérő visszaküldésének megakadályozása az állam részéről.
A konkrét ügy előzménye: 2016-ban egy szír állampolgár és két afgán család vízum nélkül lépte át a szerb-horvát határt. A horvát hatóságok megszervezték e személyeknek a szlovén határig történő szállítását annak érdekében, hogy segítsenek nekik más tagállamokba jutni, hogy ott nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtsanak be. A szír állampolgár ezt követően valóban menekültstátust kért Szlovéniában, míg az afgánok ugyanezt tették Ausztriában. A szlovén és az osztrák hatóságok is úgy vélték azonban, hogy mivel a kérelmezők a Dublin III rendelet szerint szabálytalanul utaztak be Horvátországba, e tagállam hatóságainak kell eldönteniük, adnak-e menekültstátust. Emiatt mindkét ország bírósága előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bíróságánál, azt kérdezve, a rendelet alapján szabályosan léptették-e be a horvát hatóságok a menedékkérőket.
A luxembourgi bíróság szerint nincs akadálya, hogy bármely tagállam a schengeni határellenőrzési kódex alapján humanitárius okokból engedélyezze a beutazási feltételeket nem teljesítő nem uniós országbeli állampolgárok beutazását. Ám ebben az esetben a belépési engedély kizárólag az érintett tagállam területére érvényes. Ha ez nem így lenne, az a bíróság szerint azt jelentené, hogy nem az adott tagállam felelne az e személy által egy másik tagállamban előterjesztett nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért.
Ez összeegyeztethetetlen lenne a dublini rendelettel. Az ugyanis egyértelműen meghatározza, hogy amennyiben egy tagállam úgy határozott, hogy humanitárius okokból engedélyezi a területére való belépést, akkor saját magának kell eldöntenie, az érintett személynek jár-e nemzetközi védelem. Ezt a kötelezettség tehát nem hárítható át más országokra. Magyarországon 2015-ben nagyjából négyszázezren vonultak át, miközben menedékkérőként csupán 170-180 ezer embert regisztráltak – nyilatkozta akkor az év végén az igazságügy-miniszter. Vagyis az ország a határkerítés felépítése előtt nagyjából átjáróház volt, s még azok is villámgyorsan eltűntek, akik nálunk folyamodtak nemzetközi védelemért. A hatóságok nem is különösebben foglalkoztak velük, mert nyilvánvaló volt, hogy senki nem akar itt maradni.
Azután 2015 augusztusától már szervezetten vitték a magyar hatóságok a migránsokat a szerb határtól Ausztria felé, s többségüket nem is vették nyilvántartásba. Ha a miniszter által közölt számok megfelelnek a valóságnak, több mint kétszázezren lehetnek azok, akik Magyarországon keresztül jutottak be az Európai Unió területére úgy, hogy nem regisztrálták őket.
A mostani bírósági ítélet viszont arra figyelmeztet, hogy a szabálytalan határátlépés fogalma lefedi azt a helyzetet is, amikor valamely tagállam humanitárius okokra hivatkozva és a nem uniós országbeli állampolgárok tekintetében főszabály szerint előírt beutazási feltételektől eltérve enged be nem uniós országbeli állampolgárokat a területére. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy Magyarországnak is felelnie kell minden egyes emberért, akit a területén átengedett, és ez független attól, hogy az érintettet regisztrálták-e menedékkérőként. Sőt, a bíróság a konkrét ügyekben azt sem is tartotta fontosnak vizsgálni, hogy a migráns valóban Horvátországban lépett-e először az EU területére. Beérték annyival, hogy megállapították: a menedékkérők Szerbia felől érkeztek, tehát kizárólag a horvát hatóságokat terheli a felelősség azért, hogy az uniós szabályok figyelmen kívül hagyásával bocsátották be harmadik országok állampolgárait.
Ez Magyarország számára is fontos üzenet: nem érdemes arra hivatkozni, hogy a rajtunk átmasírozó "migránsok" vélhetően Görögországban jutottak be először az EU területére, mert ez minket nem mentesít, ha az unió külső határán bárkit a közösségi szabályoktól eltérő feltételekkel engedtünk be.
Ebből az következnék, hogy a Dublin III rendelet alapján minden menekültet vissza kellene venni, aki bizonyíthatóan Szerbia felől lépte át a magyar határt, s az közömbös, járt-e korábban például Görögországban. A bíróság azonban jelezte, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező személy felelős tagállamnak, tehát annak az országnak való átadása, ahol az ügyét el kellene bírálni, nem hajtható végre, ha fennáll annak a tényleges kockázata, hogy ott az érintett embertelen vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve.
Májusban a legfelsőbb olasz közigazgatási bíróság, az államtanács úgy döntött, nem engedélyezi egy ottani menekült Magyarországra visszaszállítását a dublini egyezmény alapján. A döntés arra hivatkozik, hogy 2015 júniusa óta Magyarországon olyan mértékben romlott a menedékkérők jogi helyzete, annyira sérülnek az emberi jogaik, hogy az ország „a nemzetközi védelem minimális feltételeinek” sem képes eleget tenni. Magyarország tehát megsérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját – állapította meg az olasz bíróság, megerősítve egy évvel korábbi álláspontját.
A negyven európai ország 98 civil szervezetét tömörítő Európai Menekültügyi Tanács (ECRE) ennek kapcsán arról írt, hogy a menekültek Magyarországra utaztatása esetén embertelen és megalázó bánásmódnak tennék ki az érintetteket, hiszen nemcsak a jogi kereteket, hanem a magyarországi helyzetet is figyelembe kell venni a döntéskor. A szervezet emlékeztetett rá: idén márciusban minden európai országot arra szólított fel, hogy az embertelen körülmények miatt állítsák le menekültek Magyarországra szállítását. Eddig egyébként például finn, osztrák, svájci és svéd bíróságok is leállították migránsok visszaküldését hazánkba.
