Reneszánszát éli a gondolatok (sőt, szavak) pártállástól, vagy éppen világnézettől függő folyamatos újraértelmezése. Különösen döbbenetes, ha irodalmi alkotásról mondanak meghökkentő kritikát. Példa erre a következő történet, ami az egyik szlovén határ menti faluban történt. Súlyos betegséggel küszködő férfi arra kérte a barátját, temetésekor mondja el sírja felett Kosztolányi Dezső, Halotti beszéd című költeményét.
Amikor elérkezett a gyászos pillanat, a versmondásra felkért barát a szertartást végző plébánosnak megemlítette az elhunyt óhaját, ám a lelkiatya leintette, mondván: a vers utolsó két sora „Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer” - eretnek, kommunista gondolat, mert eljön a feltámadás ideje. Elképzelhető, hogy az utolsó kívánság felülbírásával sikerült egy tudatlan lelket megmenteni a pokol tüzétől?
