Soha ilyen sikeresen nem szerepeltek még szinkronúszóink, mint most a vb-n. Pozitív visszhangot váltott ki Kiss Szofi és Schwarz Anett páros technikai programban viselt, kalocsai motívumokkal díszített dressze is – és a csapat magyaros versenyprogramja, amelyet az orosz szövetségi kapitány, Natalia Tarasova szorgalmazott. De épít-e országimázst egy jól sikerült dressz vagy koreográfia?
Maróy Krisztina, a Glamour magazin főszerkesztője szerint óriási kiaknázatlan potenciál rejlik a sport és a divat, illetve a közvetítendő üzenet kapcsolatában. „A sport ma különösen nagy befolyással van a divatra és az emberekre. A sportolók teljesítményeit nemigen lehet relativizálni, és ez tiszteletet vált ki. Ikonokká válnak, az emberek a medencén, pályán kívül is kíváncsiak rájuk. Ezért is szerepelnek az utóbbi években a legnagyobb magazinok címlapjain: minden egyéb teljesítményt sokkal szubjektívebben lehet megítélni.”
FOTÓ: FACEBOOK/MSZUSZ
Perlaky-Papp József, a Budapesti Metropolitan Egyetem docense, PR-stratéga azt mondja: az országmárkázás folyamata bonyolult, sok apró elemből felépülő rendszer, amelyet hosszú távú stratégia mentén kell végezni. „Adja magát, hogy a nemzetközi versenyeken szereplő csapatok mezén, dresszén is megjelenítsük színekkel, formákkal, szimbólumokkal a mondanivalónkat. Ehhez először is meg kell határoznunk, mit szeretnénk közölni. A magyar válogatott dresszén látható magyaros, nemzeti motívumokat jó megmutatni a világnak, ezeket mégsem tekintem jelentős országmárka-építő elemnek, hiszen jelenleg nem tudok ilyen eldöntött irányról” – magyarázza a szakember. – Ahhoz, hogy jelentős lehessen a hatása, sok helyen vissza kell köszönnie ugyanannak a forma- és színvilágnak.”
Maróy Kriszta erre kézenfekvő alternatívát kínál: „A technológia fejlődésével sokkal kreatívabb - egyszerre kényelmes és látványos - dresszek készülnek. A sportruházat ma az egyik legdinamikusabban fejlődő része az iparnak. A nagyközönség is szívesen viselné strandra, uszodába szánt verzióban a hagyományos motívumokkal díszített dressz.”
„A szinkronúszásban nagy hagyománya van a kreatív, egyedi, meghökkentő dresszeknek, ez része a show-nak – mondja Perlaky-Papp József. – A neonszíneket, geometrikus mintákat a meztelenséget sugalló testszínekkel keverik, kevés példa van a nemzeti szimbólumok használatára” – mondja Perlaky-Papp József.– A pekingi olimpián a kínai lányok ruháján a hagyományos sárkány-, az oroszokén pedig az ortodox hagyományban gyakran használt angyalszárny-motívumot fedezhettük fel.”
A magyarok ruhái Natalia Tarasova szövetségi kapitány és Árkovics Petra szövetségi edző ötletei alapján készültek. „Amikor összeáll a program, megbeszéljük, milyen színeket, motívumokat képzelünk el a zenéhez – magyarázza Árkovics Petra. – Az ötleteink alapján a grafikusunk készít terveket, mi kiválasztjuk a nekünk leginkább tetszőt. Ezt aztán a varrónő megvarrja, egy RG-s és szinkronúszó ruhákra szakosodott dresszkészítő kézzel díszíti és festi. Annak, hogy kűrruhák tobzódnak az élénk színekben, praktikus okai vannak: minél jobban el kell ütnie a medence kékjétől. Fontos, hogy egy-egy kiemelés, gyors mozdulat közben is jól látható legyen. Emiatt például a piros helyett egy jóval rikítóbb, neonos-rózsaszínes árnyalatot használunk, a magyar zászló sötétzöldjét is kénytelenek voltunk élénkebbre cserélni.”
Árkovics Petra azt mondja: noha a dresszt nem pontozzák, a jól sikerült kűrruha, a smink, a hajdísz és a gyakorlat egysége eredményezhet magasabb értékeket. „A színek, minták mellett a fényekkel is játszunk: egy ruhára gyakran 2500-3000 követ varrnak. Fontos, hogy az anyag könnyű, rugalmas maradjon, de minden pillanatban látványos legyen.” A „szinkronúszósított” kalocsai egyébként a versenybírók és a szövetségi kapitányok körében is sikert aratott.
