A kétezres évek elejétől kezdve a régi, bontásra ítélt épületek udvarán nyílt romkocsmákkal új vendéglátási forma jelent meg Budapesten, azon belül is elsősorban a Belső-Erzsébetvárosban. A kezdetben csak átmenetileg üzemelő szórakozóhelyek rövid idő alatt népszerűvé váltak – kezdetben a helyiek, majd mind inkább a Budapestre érkező külföldi fiatalok körében. Sokuk állandósult, a (rom)kocsmák száma csakhamar a sokszorosára növekedett.
Ekkor kezdődtek a gondok. A bulituristák elfoglalták Belső-Erzsébetvárost, és ez a folyamat mint mindenhol, Budapesten is a közterületek rendjének leromlását, a bűnözés terjedését, valamint a helyben élők és a szórakozni vágyók közötti konfliktusok sorát hozta magával. Jelenleg patthelyzet van. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy A Városért Egyesület legutóbbi kerekasztal-beszélgetésén a bulinegyed sorsát, jövőjét, fejlődésének lehetőségeit vizsgáljuk.
Saly Noémi Budapest-történész, nála többet senki sem tud Budapest vendéglátós kultúrájáról. Úgy látja, kezdetben a romkocsmák ugyanazt a szerepet játszották, mint hajdan a kávéházak: a fiatal városi polgárság ide járt információt adni, kapni. Később az ágazat kettévált: a kocsmák egy része megmarad a helyieknek, más részük viszont ráállt a bulituristák kiszolgálására. Mint mondja, utóbbiakat nem érdekli Budapest, ők az olcsó és gyakorlatilag kontroll nélküli szórakozásért jönnek a városba.
Ez persze csak addig lesz így, amíg nem lesz egy olcsóbb, „kúlabb” város tőlünk keletre vagy délre – tette hozzá a témában rendszeresen publikáló Böcskei Balázs politológus, aki feltette a kérdést: valóban a bulivárosok rangsorában akar-e Budapest az élre kerülni? Egyetértek vele abban, hogy a szórakozás is érték, ugyanakkor az, hogy a környék romkocsmásodása kiszorítja otthonukból a helyi lakókat, a városfejlesztés szintjére emeli a problémát.
Ahogyan a Gödör Klub vezetője mondta: az a jó szórakozóhely, amely értékeket teremt. Nem véletlen, hogy kerekasztal-beszélgetésünk helyszínének ezt a nagymúltú budapesti klubot választottuk. Filep Ákos szerint a kormánynak és az önkormányzatoknak érzékenynek kellene lenniük a kultúrára, hogy ne a politika határozza meg, ki közvetíthet értéket és ki nem, hiszen a legutolsó kocsma is lehet sikeres ebben, ha van rá szándék és támogatás. Igenis, két fröccs között is lehet kulturálódni.
A romkocsmák és a velük járó buliturizmus láthatóan a belső-erzsébetvárosi vendéglátósokat is megosztja. Weiszgerber Ágota, a Szociális Helyiség vezetője azok közé tartozik, akik nem a turistákra „szakosodtak”, hanem a helyiekre, a törzsvendégekre. Úgy látja: a környék elkocsmásodásának már nem lehet útját állni, noha már ma is sokkal több szórakozóhely van a bulinegyednek nevezett Belső-Erzsébetvárosban, mint amennyire szükség lenne.
Nehéz ügy, mert rengeteg érdek feszül egymásnak. A legfontosabb a helyiek érdeke, de fontos figyelembe venni azoknak az érdekeit is, akik vállalkozókként a saját erejükből akarnak boldogulni. Amikor erről a városrészről beszélünk, nem mehetünk el amellett sem, hogy Belső-Erzsébetváros, az egykori zsidónegyed Budapest egyik legnehezebb múltú, legfájdalmasabb emlékekkel teli városrésze. Egy olyan városrész, amely azonban láthatóan élni akar.
A konfliktusok súlyossága azt mutatja, hogy a fővárosi és a kerületi önkormányzatnak – azaz a várospolitikának – is bőven van tennivalója az ügyben. Szabályok ma is léteznek, ezek betartatása a rendőrség és a közterület-felügyelet dolga. De ha például az önkormányzatok több nyilvános illemhelyet üzemeltetnének, a közterületeink máris kulturáltabbak lennének és érdemes elgondolkodni egy a környék lakóépületeinek hangszigetelését célzó programon is.
A turizmus érték; örülök annak, hogy érvről évre többen keresik fel Budapestet. Nem mindegy azonban, hogy kik jönnek, milyen céllal, és különösen, hogy vendégeink hazautazva milyen hírünket viszik. Nem szeretném, ha Budapestről az terjedne el, hogy itt mindent szabad. Akkor jó az irány, ha az itt élők haszonélvezői és nem elszenvedői Budapest turizmusának és hogy ez valóban így legyen, abban a várospolitikának kezdeményező szerepet kell vállalnia.
