A régi iskolák ismerői tudják, hogy azoknak az ódon épületeknek az osztálytermeken, a tanárin és a rémisztő kötelekkel és bordásfalakkal teli tornatermen kívül volt még egy elengedhetetlen tartozékuk: az igazgatói lakás. Amivel a fenntartó egyrészt mentesítette az igazgatókat egy jelentős havi kiadás, a lakbér alól; másrészt garantálta, hogy a direktor szeme éjjel-nappal a gondjaira bízott intézményen legyen.
Mindez akkor jutott eszembe, amikor a múlt hét végén végigültem a bulinegyedként aposztrofált Belső-Erzsébetváros gigantikus lakógyűlését, ahol kétszáznál is több helyi lakos kiabálta bele az éterbe a szüntelen éjszakai ordítozás, a tengernyi szemét és a romló közbiztonság miatti bánatát. Őrjöngésük a stressz levezetésén kívül legfeljebb a csoportkohézió erősítésére volt jó, ugyanis az egy szem rendészeti vezetőn kívül senki sem tette tiszteletét a gyűlésen azok közül, akik javíthatnának a közállapotokon. A kerületi rendőrkapitányt a felettesei nem engedték, a (fideszes) polgármester és az (ellenzéki) egyéni országgyűlési képviselő pedig egyszerűen magasról tett az egészre.
Hogy nyaraltak-e vagy csak egyszerűen budai otthonukban tartózkodtak, senki sem tudta megmondani. No, ekkor támadt az a szépséges gondolatom, hogy milyen jó is lenne, ha a pesti kerületek - afféle Downing Street 10 módjára - fenntartanának egy szolgálati lakást a polgármesterüknek. (Egyet és neki, mondom, nem az egész pereputtynak, ahogy az például Buda várában dívik jó ideje.)
Ha hihetünk a vagyonbevallásoknak, nagy segítség lenne ez a mai lakásárak/bérleti díjak mellett, és ilyeténformán a megválasztott vezető legalább ott lehetne a dolgok sűrűjében. Ki is néztem már egy házat a Kazinczy utcában: ha megfogadják az ötletemet, az Erzsébetvárosban ott javaslom kialakítani a polgármesteri otthont.
Akkor aztán jobb lesz majd mindenkinek.
