Kell ahhoz némi pofátlanság, hogy valaki olyan erkölcsi szólamokkal bombázza a közvéleményt, melyekkel persze a politikai ellenfeleit is minősíti (értsd: besározza), önmagát a tisztaság felkent papjaként jeleníti meg, közben pedig pont az ellenkezőjét készíti elő, mint amit hirdet. Konkrétan ugye arról van szó, hogy a kormány – vagy a Fidesz, e kettőt, ők ketten úgy keverik össze, hogy lehetőleg senkinek ne jusson az eszébe azt kibogozni -, tehát a kormány háborút és vendettát hirdetett az utcai politikai plakátok ellen. No nem azért, mert e területen nincs egyeduralma és emiatt ott jelentős veszteségeket kénytelen elviselni, á dehogy, hanem mert egyfelől kímélni akarja az embereket a csúnya látványtól, másfelől mélyen felháborítja a pártok rejtett finanszírozása. (Emlékezzünk néhány sorral feljebbre; a kormány ugye nem a Fideszt finanszírozza rejtetten, amikor plakáterdővel borítja be az országot…)
A kormány (értsd: Fidesz) egyébként alaposan meg is rótta a parlament pártjait, amiért nem akarnak tisztán politizálni, nem támogatják őt abban, hogy látható és átlátható legyen minden elköltött forint, ráadásul azok az ügyletek, amelyeket megkötnek, valós értékükön legyenek elszámolva. Hisz, tudjuk és látjuk, a mi kormányunk ekképp cselekszik; szó nem érheti a ház elejét. A törvény is, amelyet fondorlatos csellel vitt keresztül, ezt a célt szolgálta, az a csalás, amelyet a jogszabály érvényesítése érdekében követett el, az is csak az emberek és a tisztaság érdekében történt. Áder János úgy sem lát át a szitán, neki bőven belefér a „büdzséjébe” egy törvénytelen törvény… Nekünk meg amúgy sem számít, ha egy köztársasági elnök ostobának mutatkozik; megszoktuk már. A Fidesz-hívők meg nem is akarnak átlátni a szitán, őket teljesen kielégíti, ha hazaáruló kommunistának írhatnak le politikai ellenségeket. Így aztán őket nem fogja, és nem is zavarja az, ha kedvenc pártjuk, kormányuk, épp az ellenkezőjét teszi annak, amit mond; a plakátok elleni harca közepette előkészítette, majd szétterítette eddigi talán legocsmányabb „kreatív” üzenetét, a Soros György elleni kampányát, és helyezte el ennek kiegészítő szövegét a saját rádióiban, televízióiban, internetes felületein, vagyis a média több mint kilencven százalékán. Mi pedig, a kétmillión felüliek, úgy sem számítunk.
Nevetséges, hogy mi ellentmondást vélünk felfedezni a törvény szándéka és a Fidesz – a kormány – cselekedete között. Mert mi most, amikor pedig állításuk szerint a terveknek megfelelően leszedik a Soros-ellenes hirdetményeket, azt firtatjuk, mi is állhat e cselekedet mögött? Milyen hazugságokkal akarja lefedni a kormány – a Fidesz – a valódi okokat? Mert mi most sem akarjuk hinni, hogy a kormányzó erőket ezúttal is a törvényesség betartása vezérli; a hitelesség és a pontos elszámolás. Ami, mint tudjuk, a tartós barátság alapja.
Márpedig a Fidesz – a kormány – a mi barátunk. És csak azt akarta velünk tudatni, a rendelkezésére álló rövid időben, hogy Soros György nem az. Tényleg csak merő szeretetből, barátságból, féltésből. Ebben pedig nincsen semmi pofátlanság…
