Bár elismerjük, hogy a Brexit egy demokratikus döntés eredménye, arról azonban sosem voltunk meggyőződve, hogy ez jó döntés lenne. Nem jó a gazdaságnak, bizonyosan nem jó Európa és az Egyesült Királyság világban betöltött pozícióinak, és ami a legfontosabb: nem jó a polgároknak. Az Egyesült Királyságnak a polgárok jogairól szóló dokumentumát olvasva pedig csak erősödik ez a véleményünk. A szöveg még azt az ambiciózus célkitűzését sem képes teljesíteni, hogy „a polgárokat tegye az első helyre”, ugyanis a homályosság és bizonytalanság sötét árnyát veti több millió európai polgár életére.
Az Unió Brexittel kapcsolatos főtárgyalója, Michel Barnier javaslatával összehasonlítva a különbségek rendkívül szembeötlők. Az uniós javaslat szerint a britek és az európaiak egyaránt megtarthatják ugyanazokat a jogokat és a védelem ugyanazon szintjét, mint amelyet jelenleg az élveznek. A kilépés időpontját megelőzően szerzett valamennyi jog közvetlenül érvényesíthető lesz, és egész életen át tartó védelmet, teljes viszonosságot és egyenlő bánásmódot biztosít. Ez az álláspont egyszerű, egyértelmű és tisztességes. Pontosan az, amit a britek többsége szeretne, amikor kijelenti, hogy meg kívánja tartani uniós polgárságát!
Ezt az ajánlatot három hét elteltével követte az Egyesült Királyság válasza, amely hideg zuhanyként ért minket. A brit kormány javaslata szerint a Brexitet követő naptól kezdve az európaiak „harmadik országbeli állampolgárnak” tekintendők. Ezek az állampolgárok az Egyesült Királyságban kevesebb jogot élvezhetnének, mint a britek bárhol az Unióban. Nem csupán arról van szó, hogy az európaiak elveszítik szavazati jogukat a helyi választásokon, hanem arról is, hogy jövőbeli családtagjaik is minimumjövedelem-követelmények hatálya alá esnek majd, és nem egyértelmű az sem, mi lesz a Brexit után született gyermekeik státusza. A brit javaslat a másodrendű polgárság kialakulásának valós kockázatát hordozza magában. Még a „Vote Leave” („Szavazz a kilépésre”) kampány nyilatkozatával is ellentétben áll. Az ugyanis ígéretet tett arra, hogy az uniós polgárok „a jelenleginél nem kedvezőtlenebb” bánásmódban részesülnek majd.
A viszonosság eme hiányán felül úgy tűnik, hogy Nagy-Britannia a bürokrácia új bajnoka kíván lenni. Minden családtagnak - a gyermekeknek is - külön kérelmet kell benyújtania a „letelepedett jogállás” megszerzéséhez. Azoknak, akik a türelmi időszak végére nem teljesítik az ötéves tartózkodási feltételt, két kérelmet kell benyújtaniuk: egyet azért, hogy maradhassanak, egyet pedig azért, hogy megkapják a „letelepedett jogállást”. A kérelmezők közötti azonos bánásmódot pedig semmi nem garantálja.
A bürokrácia azonban legyőzhető. Ami valóban aggodalomra ad okot, az a folyamatos bizonytalanság. Több mint egy évvel a Brexitről szóló népszavazás után a brit javaslat számos kérdést hagy megválaszolatlanul. Többet kell-e majd fizetniük az európai diákoknak, még akkor is, ha már jelentkeztek a 2019–20-as új tanévre? Garantálják-e az orvosok számára, hogy képesítéseiket továbbra is elismerik az Egyesült Királyságban? Miért nem esik szó egyáltalán azokról a határ menti ingázó munkavállalókról, akik az Egyesült Királyságban dolgoznak, de az Unióban élnek? És miért nem hajlandó a brit kormány egyértelműen kijelenteni, hogy az összes európai polgárra vonatkozó végső határidő nem előzi meg a Brexit dátumát?
Minden tiszteletünk a brit jogrendszeré, de ki kell mondanunk: a bíróságok által alkalmazott törvényeket olyan brit politikusok fogadták el, akik jelenleg még az elkövetkezendő évekre is képtelenek megadni a szükséges garanciákat, nemhogy egy egész életre! Ezért kell biztosítanunk mind a brit, mind pedig az európai polgárok számára, hogy jogaikat egy olyan mechanizmuson keresztül tudják érvényesíteni, amelyben az Európai Bíróság nagy szerepet játszik.
2019 elején az Európai Parlament képviselői végső döntést hoznak majd a Brexit-megállapodásról. Az elkövetkezendő hónapokban szorosan együtt fogunk működni az uniós főtárgyalóval és a 27 tagállammal, hogy segítsük a tárgyalások irányítását. Célunk egy ambiciózus és előremutató kilépési megállapodás kidolgozása. Le kívánjuk szögezni, hogy mielőtt az Unió és az Egyesült Királyság közötti új kapcsolatot meghatároznánk, jelentős előrelépésekre van szükség, különösen a polgárság, valamint a pénzügyi elszámolás kérdésében. 2019. március 30-án véget ér a tárgyalásokra szánt időszak, melynek meghosszabbítását nem támogatjuk. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az Egyesült Királyságnak 2019 májusában európai választásokat kellene tartania – ami egyszerűen elképzelhetetlen.
Az Európai Unió közös küldetése a jogok kiterjesztése, kibővítése és előmozdítása, nem pedig csökkentése. A jogok visszamenőleges hatályú eltörlését semmiképpen sem támogatjuk. Az Európai Parlament fenntartja a jogot arra, hogy visszautasítson minden olyan megállapodást, melynek következtében az uniós polgárok – állampolgárságuktól függetlenül – a jelenleginél kevésbé kedvező elbánásban részesülnének. Úgy véljük, hogy itt olyan alapvető jogokról és értékekről van szó, amelyek az európai projekt központi elemét képezik.
Guy Verhofstadt, az EP Brexit-Koordinációs Csoportjának elnöke és az ALDE képviselőcsoport elnöke
Manfred Weber, a PPE képviselőcsoport elnöke
Gianni Pittella, az S&D képviselőcsoport elnöke
Gabi Zimmer, a GUE/NGL képviselőcsoport elnöke
Ska Keller és Philippe Lamberts, a Verts/ALE képviselőcsoport társelnökei
Elmar Brok, a Brexit Koordinációs Csoport tagja
Roberto Gualtieri, a Brexit Koordinációs Csoport tagja
Danuta Hübner, a Brexit Koordinációs Csoport tagja
A Nagy-Britanniában dolgozó magyarok nagyjából fele recepciós, pincér vagy pultos, legalábbis a brit statisztikai hivatal (ONS) felmérése szerint legnagyobb arányban a brit kiskereskedelemben és vendéglátásban dolgoznak a magyarok. Mivel a két ágazatban az átlagnál magasabb a feketemunka aránya, jó eséllyel még több honfitársunk dolgozik ezeken a területeken. Az adatokból az is kiderült, hogy 5000 magyar pénzügyi területen dolgozott a felmérés elkészítésének idejében. Az egyéb kategóriába nagyjából 20 ezren kerülteki, őket túlnyomórészt az egészségügyben és az építőiparban foglalkoztatják.
A 444.hu által ismertetett tanulmányból kiderült, hogy a brit statisztikusok adatfelvétele alapján 81,3 ezer magyar tartózkodik életvitelszerűen Nagy-Britanniában. Mivel ez a szám egy nagyobb háztartási adatgyűjtésből származik, sokan kimaradhattak a statisztikából, azaz a 81 ezres szám inkább alsó becslésnek tekinthető. A tanulmány Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és a balti országok állampolgárainak munkaerőpiaci és társadalmi helyzetével foglalkozik.
A kutatásból kiderült még, hogy a vizsgált országok állampolgárai közül lengyelből van a legtöbb Nagy-Britanniában (813 ezer fő), ehhez képest a többi küldő ország nagyságrendileg már sokkal közelebb van egymáshoz (a 50–150 ezer fő közötti sávban mozognak). A magyarok között a legnagyobb a dolgozók aránya (84,3 százalék), miközben ez az arány a csehek körében a legalacsonyabb, de még mindig elég magas (72,8 százalék).
May nem fog magától menni
Abszolút többségének június 8-i elvesztése óta folyamatos nyomás nehezedik Theresa Mayre, hogy vonuljon vissza a Konzervatív Párt éléről, de legkésőbb az októberi pártkonferencián nevezze meg távozásának időpontját. Két dologban szinte valamennyi tory egyetért: az egyik, hogy a mostani rövid kampány, majd az országot ért tragédiák kezelése során mutatott teljesítménye miatt nem szabad még egy választási hadjáratba belemenni vele. A másik, hogy a Brexit-tárgyalások végéig nem kellene elvenni Maytől a Downing Street 10. kulcsát, mert a vezetőváltás a Munkáspárt malmára hajtaná a vizet, illetve végzetesen megzavarná, vagy késleltetné az amúgy is kurtára szabott, bonyolult tárgyalásokat.
Legutóbb a hamburgi G20 csúcstalálkozón ismételte meg az ostromlott kormányfő, hogy "a legteljesebb mértékben szerepet kíván játszani” a 2019. március 29-én lezáruló, "rendkívül fontos ügyeket érintő megbeszéléseken”. Theresa May kijelentését megelőzően Boris Johnson külügyminiszter elismerte, a kormányfő politikai kilátásai nagyon borúsak. A miniszterelnöki pozíció egyik fő várományosa szerint May "hihetetlen méltósággal és elszántsággal" lett úrrá a problémákon.
FOTÓ: GETTY IMAGES/MATT DUNHAM
Az EU-népszavazás előtt a bennmaradás híveinek táborát szaporító May korai kiszorítása katasztrofális hatással lenne a Brexit-tárgyalásokra abból a szempontból is, hogy az utóbbi időben a kilépésért felelős miniszter, David Davis küzdötte fel magát a "trónörökös" szerepére. Ez azért furcsa, mert 2001-ben és 2005-ben is alulmaradt a vezetőválasztási versenyben, másodjára a fiatal és tapasztalatlan, de karizmatikus David Cameronnal szemben. Bár az emberek úgy vélik, Davis uralja leginkább a kormány tagjai közül a Brexit technikai részleteit, ő maga sincs meggyőződve, hogy megegyezésre lehet jutni.
A Theresa Mayt jól ismerők nem kételkednek abban, magától nem fog lemondani. Brexit-ügyben minden oldalról veszélyek leselkednek rá. Június 8-a óta nem veheti készpénznek, hogy át tudja vinni a parlamenten a kemény Brexitet, az egységes piacból és a vámunióból való kilépést: bennmaradás-párti tory és munkáspárti politikusok módosító indítványok sorozatával nehezíthetik az életét. Jeremy Corbyn, az ellenzék vezére a kormányfő ismételt parlamenti leszavazásával akár egy bizalmatlansági indítványig is eljuthat. - R. Hahn Veronika, London
