Vannak dolgok, amiket meg kell hosszabbítani. Nem, mert a méret a lényeg, hanem mert az erős, büszke európai Magyarország a lényeg. Ha nem tetszik a kisvasút, meghosszabbítjuk Lovasberényig, Bicskéig, Moszkváig, de tán még egy ankarai mellékvonal is befigyel.
Vannak a sínek, melyek párhuzamossága a végtelenben sem találkozik. (Ámbár Chuk Norris állítólag elszámolt már a végtelenig, kétszer is.)
Vannak ilyen sínek Hódmezővásárhely és Szöged között. Oda a sokra vitt táskacipelő különös vonatot álmodott. Ami, ha innen nézem, villamos, ha onnan, dízelvonat.
Előbb 13,2 milliárdot, utóbb 23 milliárdot akart a dolog kóstálni. De lesz az még vizesvébé méretű anyagi terjedelmesedés is.
Vadiúj szerelvényekkel, afféle bicegő magyar Sinkanzen.
Vannak a sínek Belgrád felé, ahová csilliárd jüanokért épít majd a Kínai Kommunista Párt (a Fidesz testvérszervezete pár éve) kormánya egy olyan marha hosszú adósságot nekünk, hogy Paks 2 adja a másikat.
Vannak a sínek a Nyugati pályaudvarról Ferihegy felé, ahová az „emútthétévben” sem sikerült egy vásárhelyi expresszt fölrajzolni, pedig az is pekingi pénzből volt beígérve.
Vannak a sínek a metróban is – olyanok, amilyenek. Szovjet vasparipák száguldanak rajtuk. Tarlós szerint felújított budapesti metrók, mindenki más szerint ránk sózott, lezsírozott matuzsálemek, amik senkinek nem kellettek.
Vannak, akik úgy vélik, ez a móka az atomerőmű járulékos vesztesége. Amint rég találóan megírtam volt: az oroszok azért nem hülyék, hogy negyvenéves rozsdát hegesszenek. Szürke fésűs öltöny helyett munkásőr egyenruhát kaptunk annyi pénzért, amennyiért száz Habony Árpád is felruházhatná Rogán Cilit.
Budapest bűnös város, égjenek hát a latrok a metró tüzén. Megnézném azért párhuzamosan Lázár János orcáját, ha a magas kormány ilyen moszkvai csodákat akarna rásózni.
