Se szeri, se száma azoknak az utópiáknak, amelyek a közeljövő automatizálási, robotizálási, infó-technikai fejlődése következtében bekövetkező társadalmi, gazdasági változásokkal foglalkoznak. A szakértők úgy látják, hogy a digitalizációs folyamatok hatására a jövőben olyan mértékű lesz a ma ismert munkakörök változása, több esetben a megszűnése, illetve új foglalkozások létrejötte, hogy azok jelentősen átalakítják az emberi kapcsolatokat is. Többségükben azt prognosztizálják, hogy meggyengül a személyek közötti kapcsolatok szövethálója, szétesnek a ma meglévő csoportok közötti kötelékek, az egyének magányossága általánossá válik. Ami a negyedik ipari forradalomnak nevezett folyamatban a termelékenységben, versenyképességben, modernizációban pozitív várakozásnak tűnik, az nagyon jelentős kihívást jelent az emberi kapcsolatok újjászervezésében, az új társadalmi intézményrendszerek kialakításában.
A jövő elkerülhetetlen változásai mellett nagy figyelmet kellene fordítani az egyének biztonságára és életminőségének javítására is. Az új folyamatok eddigi következményei nem biztatók. Egyre többen veszítik el igazodási pontjaikat, a társadalmi normákat közvetítő közösségeiket, biztonságukat és az önbecsülésüket. (Ezt a jelenséget nevezik a modern szociológiában a prekáriátus megjelenésének.) A társadalmi folyamatok alakítására hatással lévőknek nagy a felelősségük abban, hogy a közjavakból mely intézmények létrehozását kezdeményezik, illetve melyek működését támogatják. Valamint abban, hogy az emberekben szükségszerűen meglévő alkalmazkodási készséget és a csoporthoz tartozás igényét milyen irányba ösztönözik.
A társadalomkutatók egyetértenek abban, hogy az ember természetes közege a közösség. Az egyén arra törekszik, hogy „közös célok” érdekében „közös intézmények” keretében, „közös cselekvéssel” érje el céljait, teremtsen környezetének biztonságot. (Így írta Csányi Vilmos.) Az is egyértelmű, hogy az egyének innovációs képessége közösségben, kölcsönös gondolatcserével érvényesülhet a leghatékonyabban, illetve az egyének közös cselekvésre való hajlandósága önkéntes alapon az optimális.
népszava fotó/Vajda József
Az emberi kapcsolatok alakulásában egyre nagyobb mértékben tapasztalhatók negatív tendenciák. Ugyanakkor a társadalmi kohézió megszilárdítására, a társadalmi norma közvetítésére, az egyéni képességek kibontakoztatására létezik egy régi-új szervezeti forma: ez pedig a szövetkezet. A szövetkezeti forma napjainkban a reneszánszát éli. A szövetkezetek egyre jobban terjednek mind a fejlettebb gazdasági térségekben, mind a nehezebb körülmények között élő területeken. Úgy tűnik, hogy a történelmileg kialakult szövetkezeti értékek alapján létrejövő formák képesek a mai igényeknek megfelelő szervezeti rendben hatékony választ adni a szakértők által jelzett veszélyek enyhítésére. Az önsegély, az egyenlőség, az igazságosság, a szolidaritás, a demokrácia és az egyéni felelősség mindegyike olyan társadalomszervező elv, melynek a gyakorlati intézményesítése hatékony alternatívát jelenthet az új kihívásokra adandó válaszok megtalálásában.
A legfrissebb statisztikai adatok szerint (2017. május) hazánkban jelenleg 4827 szövetkezet működik. A hagyományos szövetkezetek száma az utóbbi időben jelentősen csökkent (pl. az agrárszektorban 620 szövetkezet tevékenykedik), ugyanakkor a újonnan jelentkező kihívásokra adandó válaszként örvendetesen sok új szövetkezet alakult. (Pl. a szociális szövetkezetek száma jelenleg 2600.) Az új szövetkezetekben nagyon erős közösségi kapcsolatokat ápolnak, segítik az elbizonytalanodók megerősödését, hozzájárulnak a tagok szociális problémáinak megoldásához. A jövő biztató, hiszen az iskolaszövetkezetekben tevékenykedő közel 150 ezer diák nap mint nap megtapasztalja a korosztályi sajátosságból fakadó önállósodás folyamatában a közösség normateremtő és alkalmazott erejét.
A napokban megszületett a közérdekű nyugdíjas szövetkezetekről szóló törvény, és ez új perspektívát biztosít az idősebb korosztály társadalmi kapcsolatainak újjászervezésében, a szociális kiszolgáltatottságuk csökkentésében. A nyugdíjasokat aggasztó gondok mindegyikére nem teremt ugyan megoldást az új törvény, de lehetőséget biztosít az idősek számára arra, hogy önkéntes alapon hasznosíthassák a hosszú életút során felhalmozódott tapasztalataikat és aktivitásukat. A közérdekű nyugdíjas szövetkezetekben tevékenykedő idősek esetében sem lehet az öregedést megállítani, de lassítani lehet. Nem lehet a korábbi társas kapcsolatok beszűkülését megakadályozni, de késleltetni lehet. Nem lehet az anyagi kiszolgáltatottság növekedését elhárítani, de csökkenteni lehet. Az új szövetkezeti formában az idősek is megtalálhatják az új kihívásokat, az új közösségeket, az új izgalmakat.
