Másfél évszázados múltra tekint vissza a labdarúgás szabályzata, és még tartja magát. Időnként ugyan történtek finomítások, amelyek az előnyére szolgáltak, de a gerinc nem változott. Talán ennek is köszönhető a sportág töretlen népszerűsége.
A labdarúgás nemzetközi szabályalkotó testülete (IFAB) legújabb elképzeléseivel alaposan felforgatna mindent. Ahogy várható volt, a javaslatok nagy vihart váltottak ki a futballban élők, és az iránta érdeklődők körében. Dúl a vita, de egyelőre olybá tűnik, a módosítást ellenzők tábora a nagyobb. Felteszik a kérdést: reformok, de miért?
Nehéz elképzelni, hogy kilencven perc helyett hatvan legyen a játékidő. A változtatást javaslók azt szeretnék, hogy ez az egy óra tiszta játékidő lenne. Ha labda az alapvonalon, vagy az oldalvonalon túlra kerülne, máris megállna az óra. De állna az óra más esetekben is, amíg ismét játékba kerül a labda? Ki mérje az időt? A játékvezető, vagy legyen zsűri? Ki tudja, hogy az óra állítgatásokkal meddig tartana egy mérkőzés. A szabadrúgásnál, és a szögleteknél akár vezethetné is a játékos a labdát, nem kellene lőnie, vagy a passzolnia, megszűnne a kettős érintés. Ha a tizenegyest kiütve hárítja a kapus, ismét állna az óra. És akkor itt van a videóbíró, amely eddigi kísérleteit is vegyes fogadtatás övezte.
Kérdések sokasága, ám a válaszokból nem arra lehet következtetni, hogy tervezett reformok maradéktalanul a labdarúgás hasznára lennének. Igaz, ezek csak elképzelések, a felmérések után születne döntés arról, mi valósul meg. Ez azonban még hosszú időt vesz igénybe.
A világ folyamatosan változik, illik haladni a korral, de akadnak kivételek. A futball is a kivételek közé tartozik tradicionális szabályaival, és ez adja a varázsát másfél évszázada.