Az utóbbi időben szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy a Művészetek Völgyében nincs tömeg. Lám ez is megtörtént, igaz nem pontosan a Művészetek Völgyében, hanem csak Kapolcson, még inkább „Kapolcskán”. Utóbbi Márta István kezdeményezése, tábor és minifesztivál. Az első gyerekeknek, a második pedig mindenkinek, családosoknak, olyanoknak, akik emlékeznek még a Kapolcsi Művészeti Napok kezdeteire. Intimitás, csend, elmélázás a természeti környezetbe, szalmabálák, mező, rét, erdő, malomsziget, patak, csillagos ég. Majdnem sok a jóból. Már az üdítő, hogy mindenhová be lehet férni, koncertre, beszélgetésre, kiállításra, színdarabra. Családias, baráti az egész. Lehet csöndben lenni, békésen üldögélni a patak parton és visszaidézni a korábbi évtizedek kapolcsi történéseit. Hangokat, dallamokat, vizuális emlékeket, barátságok, szerelmek állandó és mulandó alakjait.
A kapolcsiak persze most is befogadók, noha a vendégek és a fellépők többsége visszatérőnek számít a Balaton-felvidéki festői településen. Akadnak aztán kiemelt emlékezetes pillanatok most már „Kapolcskán”.
Érdi Tamás FOTÓ: POGÁNY BENEDEK
Az Amadinda szinte privát koncertje egészen egyedülálló élmény. Még ötvenen sem vagyunk és figyeljük az afrikai ütőshangszereket a Malomszigeten. Szakrális hangzás, természetközeli dallamok a helyükre kerülnek. Aztán a Muzsikás. Beavatókoncert, beszélgetéssel a lugasban, hangszerek a sparhelten. Minden laza és természetes, daltanulással, csillogó szemekkel. A Nemzeti a Gástya Amfiteátrum helyszínére készült szabadtéri János vitéz verziója Vidnyászky Attila most már diplomás kaposvári növendékeivel szintén üdítő. Olykor vázlatos, máskor bátran kreatív, különösen a zsiványok vagány férfias tánca és az interaktív a közönséget is bevonó előadásvégi tündérországi jelenet jó élmény. És a pontot az i-re a világhírű, nem látó zongoraművész Érdi Tamás tette fel. Ugyancsak a Gástya Amfiteátrumban adott csillagfényes Chopin-koncertet a kapolcsi éjszakában világító szentjánosbogarak társaságában egyébként tényleg csupán természetes fények kíséretében, sötétben.
A végén a zongoraművész megjegyezte, hogy úgy hallotta holdvényes az éjszaka, ezért még ráadásként eljátszotta Debussy Holdfényszonátáját. Nem járt messze Márta István a valóságtól, amikor megelőlegezte a felkonferálásnál, hogy az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb kapolcsi koncertjének a részesei lehettünk.
