A New York Times hétfői véleményoldalán Masha Gessen hosszú elemzésben foglalkozik Vlagyimir Putyinnal. Gessen a téma alapos ismerője, kitűnő könyvet is írt az orosz elnökről. Most azt a Putyin interjú-sorozatot kritizálja, amelyet a Showtime nevű televíziós hálózat mutatott be négy folytatásban. Putyin mellett a sorozat másik főszereplője a dokumentumfilmek neves szakértője, Oliver Stone volt, aki rávette Putyint, hogy a Kremlben sétálgatva válaszoljon kérdéseire életéről, munkájáról, terveiről. Gessen cikke Stone-t tájékozatlansággal vádolja, valamint azzal, hogy nem cáfolta meg az elnök nyilvánvaló csúsztatásait és hazugságait.
A sorozat 4-ik részében például Sztálinról esett szó. „Korának embere volt,” mondta Putyin, majd hozzátette: akik most a szovjet rendszert és vezetőjét támadják, azok a mai orosz rendszert és vezetőjét akarják rossz hírbe keverni. Stone nem reagált, egy szót sem szólt arról, hogy Sztálin a XX. század és alighanem a világtörténelem egyik ocsmány tömeggyilkosa volt.
Stone persze afféle társutas. A nyugati demokráciák hibáit, bűneit felnagyítja és a diktatúrák bűnei fölött szemet huny. Nem az a fajta opportunista társutas, mint amilyen, mondjuk, Dobi István volt, aki életét és pozícióját féltve, nem is beszélve alkohol-szükségleteiről, beállt a sorba. A nyugati társutasok meggyőződésből álltak és állnak be a sorba. Róluk szól a magyar származású amerikai szociológus, Paul Hollander remek könyve, amely magyarul „Politikai zarándokok” címmel jelent meg a 90-es évek végén.
Én mégis nagy érdeklődéssel néztem végig Stone Putyin-portréját. Igaz, azok a jelenetek, amelyek Putyint félmeztelenül mutatják lovai társaságában, kifejezetten gusztustalanok. Azok pedig, amelyek Putyint mint a jéghoki vagy a cselgáncs szakértőjét mutatják be, a személyi kultuszra emlékeztetnek. Éljen Sztálin! Éljen a Párt (nagy P-vel)! Éljen Putyin! Éljen Oroszország!
Ami érdekes is, fontos is Oliver Stone filmsorozatában, az a politikus Putyin arcképe. Az orosz főnök nagyon is veszélyes ember. Akit Stone megjelenít, az nem hasonlít Jelcinre, Csernyenkóra, Andropovra vagy Brezsnyevre. Fegyelmezettebb Gorbacsovnál. Sokkal fegyelmezettebb Hruscsovnál: radikális lehetőségekben gondolkodik, de nem improvizál, nem siet. Acél akarattal reagál környezetére, tudja, hogy mit akar; ebből a szempontból Sztálinra emlékeztet. Mint Lenin, Putyin a hatalmat ideológiával párosítja: újonnan felfedezett vallásossága és az orosz politika nacionalizmusa hazai és külföldi követőinek egyaránt irányt mutat.
Az interjúk legmeggyőzőbb mondata, amikor Putyin elárulja, hogy a napi ügyek és a napi sportolás mellett mindig szakít időt a hosszú távú, stratégiai kérdések megfontolására is. Taktikus, ám egyben stratéga is, lépéseit jó előre végiggondolja, a siker lehetőségeit gondosan mérlegeli.
Nem szeretem az ördögöt a falra festeni, de vigyázni kell. A demokráciák egy igazi profival állnak szemben.
