Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor kellemes csalódást okoz Lucia Aniello rendezése. Ugyanis első körben könnyedén teljesíti a hollywoodi komédiák esetében manapság kötelező szabályt: a filmed emlékeztessen egy nagy, de ha lehet, inkább több kasszasikerre. A Csajok hajnalig története tehát nem túl eredeti, hiszen triviálisan alkalmazzák a Másnaposok, a Lánybúcsú és a Ronda ügy című műveket.
Azért összefoglaljuk a cselekményt: egy csapat középkorú „csaj”, akik még az egyetemről ismerik egymást, összejön egy lánybúcsú erejéig. Előkerül a csinos, neten „farokkép” alapján rendelt táncosfiú is, aki, miután a legtestesebb nő kissé túlhevült lelkesedéssel ráugrik, halálos baleset éri. Azért azt mindenki érzi, hogy ennek mozinak ezek után nem a lelkiismereti kérdések, a morál vagy esetleg a bűn és bűnhődés stációi lesznek a fő témái, hanem a giccses tanulságokkal érkező happy end felépítése, lehetőleg politikailag inkorrekt poénok kíséretében.
Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy akkor minek is írunk egy tucatműről? Elsősorban azért, mert Lucia Aniello jó ízléssel és arányérzékkel vezényelte le a produkciót. Belemegy egészen durva poénokba, de mindig visszatáncol a gusztustalansági szinttől, képes sok karaktert mozgatni a vásznon, még akkor is, ha legtöbbjük sztereotíp figura – mint például a sztriptíz táncossal végző molett barátnő, aki persze a legidegesítőbb is egyben. A rendezésen érződik a jártasság a modern tévésorozatos dramaturgia terén, Aniello a Broad City-ben szerzett tapasztalatait egyértelműen kamatoztatta.
A Csajok hajnalig további fontos erénye, hogy pazar módon osztották a szerepeket. Kate McKinnon egészen remek az Ausztráliából érkezett barátnő szerepében: a grimaszolás bajnokaként megdolgozott a gázsijáért. Mindemellett az abszolút főszerepet, az igencsak merev szenátorjelöltet alakító Scarlett Johansson bizonyította, hogy komikaként sem utolsó. Korosztályában szinte ő az egyetlen, aki sokoldalú módon tud Hollywoodban a csúcson lenni. Ha kell szuperhős, ha kedve tarja, akkor független produkciókban vállal el intim drámai szerepeket. Bizonyára sokakat meglepett, hogy egy jó rendezővel még egy közepesen vicces forgatókönyvből is ki tud hozni fergetegesen humoros szituációkat. Ez pedig nagy kincs, hiszen korunk komédiáinak legnagyobb baja, hogy egyre kevesebbet lehet rajtuk nevetni.
