„Ezt nem tudjuk megítélni, de ennek nincs is jelentősége. Ön is tudja, hogy sosem listaáron értékesítik a felületeket” – Schön Péter, a Jobbik gazdasági igazgatója így reagált arra a kérdésünkre, hogy a listaárhoz képest mennyi kedvezményt kapott a párt Simicska Lajos cégeitől.
A plakátkampány „mennyiségi adatait” a Jobbik már korábban közzétette. Áprilisban egész pontosan 3375 jobbikos óriásplakát, city light került ki a közterületekre. A számok hasonlóan alakultak májusban, és várhatóan hasonlóan alakulnak a kampány harmadik hónapjában, júniusban is.
És hogy miért éppen azzal a Simicskával üzleteltek, akivel a Fidesz lépten-nyomon hírbe hozza a Jobbikot? A kampány kezdetekor Szabó Gábor pártigazgató elmondta a Népszavának: a Jobbik olyan cégeket keresett meg, amelyekről feltételezhette, hogy vállalják ellenzéki pártok plakátjainak kihelyezését, „nem beleszólva annak tartalmi üzenetébe”.
A pártigazgató indoklása szerint a Jobbik attól tartott, más cégek annyira ki vannak szolgáltatva az állami megrendeléseknek, hogy a kormányellenes (Orbán Viktort is lopással vádoló) plakátokat meglátva, a fideszes bosszútól félve, felmondják a szerződéseket a helyfoglalásokra. A BKV például megtiltotta, hogy a jobbikos politikai hirdetések megjelenjenek a közlekedési vállalat járművein. „A fő szempontunk az volt, hogy amit legyártunk, az ki is kerüljön az utcákra” – hangsúlyozta Szabó Gábor.
A Jobbik állította, hogy piaci alapú megállapodás született, a kampány költségeiről ugyanakkor következetesen nem mondott semmit. A visszatérő kérdéseket a párt rendre azzal hárította el, hogy a plakátcégek – a piaci szokásoknak megfelelően – szerződésbe foglalták: a részletek üzleti titoknak minősülnek, a költségek nem publikusak.
Múlt pénteken – miután az adónyomozók újabb szerződéseket foglaltak le Simicska cégeinél – a Jobbik váratlanul meggondolta magát. A párt közleményben jelentette be, hogy áprilisban és májusban havonta mintegy 27 millió forintot költött a kampányra. Feltételezhetően a júniusi kiadások sem mutatnak majd jelentős eltérést.
Mindent összevetve a három hónapig tartó országos kampány bőven kijön 100 millió forintból. Még akkor is, ha beszámítjuk a megrongált plakátok pótlásával járó – a párt szerint több milliós – plusz költséget. Havonta így átlagosan 8000 forintjába került egy-egy hirdetési felület a Jobbiknak.
Nem vagyunk meggyőzve arról, hogy a feltételeket kizárólag a piac diktálta. Ugyancsak most tavasszal az MSZP ennek a többszöröséért tudott plakáthelyeket bérelni a „Fizessenek a gazdagok!” kampányához.
Kérdés az is, mi szüksége volt a Jobbiknak 150 milliós hitelfelvételre (a párt több politikusa is azt mondta, hogy ebből fedezték a plakátkampány költségeit), ha egyszer a kiadások a 100 milliót sem érték el. „Már többször is nyilatkoztunk róla, hogy nem konkrétan a plakátkampányra igényeltünk hitelt, hanem általános célokra, aminek, persze, része a plakátkampány is” – közölte lapunkkal Schön Péter.
Megkérdeztük a gazdasági igazgatót, mi történt, hogy a Jobbik, amely sokáig a szerződésekben vállalt titoktartási kötelezettségre hivatkozva nem hozta nyilvánosságra a kampány pénzügyi adatait, mégis közzétette a kimutatást. A párt egyeztette-e lépését a plakátcégekkel?
Schön Péter tájékoztatása szerint „nem egyeztettünk a közzétételről”, de – tette hozzá – „remélhetőleg nem perelnek be emiatt”. A gazdasági igazgató úgy érzi, a Jobbik nem követett el titoksértést: „nem a konkrét darabárat hoztuk ugyanis nyilvánosságra (ez egyértelműen üzleti titok), hanem egy eddigi összesített összeget, ami– mint jeleztük is – még nőni fog”.
Kíváncsiak voltunk rá, hogy a plakátcégek is kielégítőnek tartják-e a Jobbik magyarázatát. Simicska Lajos környezetéből informálisan csak annyit sikerült megtudnunk, nincs jele annak, hogy a plakátcégek ellenlépésre készülnének. Hivatalos választ nem kaptunk.
